Hogy nem haltunk bele, az nekem jó,
Én akkor magába, s maga énbelém,
Hogy nem érezzük, hogy a földgolyó
Alattunk elúszik csendben, könnyedén.
Az nekem jó, hogy versem víg, bohó,
Nem komoly, minek a költői babér,
És hogy nem kell pirulni lángolón,
Amikor ruháink széle összeér.
És nekem az is jó, hogy nem zavar,
Ha másikat ölel karja méla kedvvel,
Én is mást csókolok, a pokolban
A kedvéért ezért nem kárhozom el.
Hogy a nevemet, mely egykor kedves volt,
Kedvesem, éjjel-nappal rendre nem sorolja,
S hogy a templomban, ahol csend honol,
Nem szól miértünk a szent halleluja!
Köszönet, hála jár önnek mindenért,
Azért, hogy engem – habár öntudatlan! –
Szeret minden átaludt éjjelért,
A ritka percekért az alkonyatban,
Az el nem sétált holdas éjekért,
S hogy a napfényt más kapta ajándékba,
Mi ketten nem haltunk bele, azért,
Maga – jaj!- belém és – jaj! – én magába
Author: Dudás Éva
Dudás Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Régen, 1963-ban születtem. Nyelvszakos tanár vagyok, egész életem a tanítással és tanulással telik. Szerencsére a nyelv és az irodalom szorosan összekapcsolódik, így a two in one csomagban nem csak a nyelvtan, a kiejtés, a szókincs stb. van jelen, hanem a tanított/tanult nyelvek gyönyörűséges irodalma is. Így aztán ott figyelnek a polcomon a komoly, ám kedves, örökéletű zsenik: Csehov, Tolsztoj, Thomas Mann, Heinrich Böll, Dickens, Golding, természetesen, a felsorolás nem teljes. Bár a prózát jobban kedvelem a líránál, mégis versírásba kezdtem néhány évvel ezelőtt. Kedvenc témáim az emberi érzések, a természet. Egyelőre maradok a hagyományos versformáknál. Szívesen fordítok verseket, nagyon izgalmas terület ez is. Kedvenc hobbim még a komolyzene-hallgatás. Erre inspirálnak a gyermekeim is, akik zeneművészek és magas színvonalon, kifinomult ízléssel zenélnek. Életem egyik tartópillére a művészetek élvezete, erről álljon itt egy idézet: „Összes ideg- s agysejtem remegő vágytól szomjaz, s boldogan összerezzenek, mikor szépet látok.”