A szürke eső kopog vállamon, hagyom,
ugyan minek nekem dicsfény, s talmi vagyon?
A nap már rég nem pazarolja rám fényét,
még összerakom emlékeim, mint kévét.
Metsző szél fú arcomba, cserzi a bőröm,
minden szavad goromba, szívemben tőrök,
a múltam betakar, fényes, égő fáklya,
csak a kifakult múlt lehet ilyen drága.
Börtönöm falait magam építettem,
egy lapra rákerült minden, amit tettem,
lelkemben hárfa szólt, most harsonák zúgnak,
versem se tetszik, pedig angyalok súgnak.
Mindig is csodáltam az emberi elmét,
s óva intettem magam: jaj, nehogy elvétsd,
mégis, mégis elrontottam sorsom nagyon,
fizetségül most e bús elmúlást kapom.
A szürke eső kopog vállamon, szóltál?
van még ott valaki, bár tudnám, hol vár!
Megyek az úton, az alakom ködbe vész,
egyszer csak felém nyúl, s felemel ott egy kéz.Eső_képEső_kép
Author: Dudás Éva
Dudás Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Régen, 1963-ban születtem. Nyelvszakos tanár vagyok, egész életem a tanítással és tanulással telik. Szerencsére a nyelv és az irodalom szorosan összekapcsolódik, így a two in one csomagban nem csak a nyelvtan, a kiejtés, a szókincs stb. van jelen, hanem a tanított/tanult nyelvek gyönyörűséges irodalma is. Így aztán ott figyelnek a polcomon a komoly, ám kedves, örökéletű zsenik: Csehov, Tolsztoj, Thomas Mann, Heinrich Böll, Dickens, Golding, természetesen, a felsorolás nem teljes. Bár a prózát jobban kedvelem a líránál, mégis versírásba kezdtem néhány évvel ezelőtt. Kedvenc témáim az emberi érzések, a természet. Egyelőre maradok a hagyományos versformáknál. Szívesen fordítok verseket, nagyon izgalmas terület ez is. Kedvenc hobbim még a komolyzene-hallgatás. Erre inspirálnak a gyermekeim is, akik zeneművészek és magas színvonalon, kifinomult ízléssel zenélnek. Életem egyik tartópillére a művészetek élvezete, erről álljon itt egy idézet: „Összes ideg- s agysejtem remegő vágytól szomjaz, s boldogan összerezzenek, mikor szépet látok.”
