A kalap

Egy borongós napon sietősen szaladtam az utcán, mikor megpillantottam. Ebben a percben éreztem, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Milyen szép és elegáns mégis oly furcsa rajta valami tűnődtem magamban. De mi e nevezet furcsa érzés és ez a káprázat. Megálltam előtte és néztem csak szabályos formáját. Egy egész más világba csöppentem mellette.. Majd kis idő múlva elköszönve haza ballagtam. Egész úton ő járt a fejembe perig igen fáztam s arcom az angyalok könnye mosta De sehogyan sem tudtam kiverni a fejemből. Minden mást percem az övé volt. Nap, mint nap elmentem arra, hogy láthassam, ha csak egy pillanatra is. Hiába kopogott erősen az ősz kemény körme, hiába lapozgatta a sorsot irt könyvet, hiába fütyülte dalát én csak mentem utána, hogy érezzem lelkemben a varázst, hogy láthassam minden egyes harmatos fűszálat és még is mindig ott voltam előtte. Teltek a napok az órák és egyre jobban ragaszkodtam érte. Azt vettem észre hiányzik nekem. Másnap újra elmentem hozzá, de már nem volt ott kerestem szememmel hol lelem, de sehol sem találtam. Szemem könnybe lábat s szívem fájdalommal énekelt. A lelkem nehéz kővé meredt. Mikor kiléptem az ajtón keserűség fogott el. Táskám tele selyemmel és posztóval, tűvel és más oly dolgokkal mire szűkségem lehetett. De őt sehol se láttam. Haza ballagva a kandallóban lángnyelve járta táncát leültem elé meleg tea kezembe s csak álmodoztam felőle. Már éjjelt jelzet az óra mikor lepihentem. De sehogy sem jött álom a szememre. Öt láttam mindenhol előttem. Reggel korán elindultam újra oda arra a helyre,hol meg pillantottam őt tett s kerestem szememmel minden fele, de nem láttam .Már éppen elhaladtam volna, az üzletelőt mikor megtekintetem a sarokba egy szék karján pihenve, ahogyan csüggedve báját kínálta ezer annyi cédula kíséretét állva. Én csak álltam s néztem az üveg ablakon át mily bájosan gyönyörű, de nem jöttem rá, hogy mi oly fura rajta. De senkinek nem kellet én beléptem s meg vettem majd a fejemre helyeztem s boldogan sétáltunk ketten. Az eső eset s még is boldogan lépdeltem, Boldog voltam s éreztem a melegséget halottam az éji zenét, mit angyalok játszottak éppen. A víztócsa tánc parkettjére érkező cseppeket. S boldog voltam, mert ő az enyém lett. Már több hónapja hogy bele szerettem az óta itt él velem bár merre megyek, ő jön velem. Minden nap nézegettem s a vitrinbe teszem. Hisz ez a méltó helye. Egy reggel sehogyan sem leltem helyem-elmentem s vettem még egyet. De ő más volt egy másik én nyű egy másik lénytükröző szépség s gondolva egy merészet álmodva egy hatalmasat s egy babára raktam. Igen ő az én szerelmem .A kötödés ehhez hisz ő volt az első kalapom mi invitált engem. Most itt van több tucat nekem, s ki került a névjegyem a mesterségem címere. De ő velem van minden percben hisz ö mutatta meg e kötődést, a szerelmet a szívbe. Most is ott díszeleg az üveg vitrinben. És mi volt a furcsa rajta hát a cérna mi elpattantat és a szalag a kalap szélén futva szaladt. De nem bántottam, hisz ő így volt szép így ismertem meg s és így szerettetem meg. Ez az ő szépsége s élete. És csak nézzem nap, mint nap, hogy hibásan is mily gyönyörű s elragadó. Meleget ad s biztonságot. Így méltó helyére mindig visszarakom s róla formázom az összes kalapot. Mert így lettem én a kalapos kinek terméke mindig elfogyót. De öt nem adom, hiába kérik ö az én életemre szóló kalapom.

Stern Ilona
Author: Stern Ilona

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőttem fel. Elvégeztem az általános iskolát, ezután nemsokára kiköltöztünk Olaszfalura, s a nagybetűs élet kínálta lehetőség szerint munkába álltam. Három gyermek édesanyja vagyok. A helyi plébániának a plébánosa és a Kolpyng családdal együtt rendezvényeken, kirándulásokon vettünk részt, s ez után próbáltam az átélt perceket visszaadni, ami kis sikerrel sikerült is. Majd elvégeztem egy számítógép-kezelő és a szociális gondozó, valamit ápolói iskolát. Miután az iskolákat sikeresen befejeztem, pályát változtattam. Szépkorúak bentlakásos otthonának dolgozója lettem egy gyönyörű Balaton parti intézményben, ami sajnos nagyon távol volt lakhelyemtől. Jelenleg egy romantikus gyönyörű környezetben lévő intézményben vagyok ápoló, ahol foglalkozás keretében is foglalkozom az irodalommal. Már régóta foglalkoztatott a versírás, és minden, mi az irodalomhoz kötődik. Közben autodidakta módon próbálgattam szárnyamat, s írtam, de nem még került kiadásra. Hivatalosan a Balaton parti intézményben kezdtem el foglalkozni a versírással, miután felkértek, hogy az ott élő lakók születésnapjára írjak verset,  amit nagy örömmel vettek. Majd egy úriember kért egy verset a helyi dalkörnek, amit a helyi lap le is közölt. Ezután, ahol az illető énekel, a Balatonalmádi Városi Vegyes kar megalakulásának évfordulójára - ami nagy meg tiszteltetés...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Álmatlanul

Lábujjhegyen közeleg az est, ma a Hold világítani rest. Megannyi szentjánosbogár a csillagok, rájuk csodálkozom, jól vagyok. Tücsök ciripel, vígan hegedül, szívemben világom csendesül. Tejúton

Teljes bejegyzés »

Lelki-ismeretek.

Lelki-ismeretek Írta: Egyed-Husti Boglárka Nagyon rég óta megtanultam, hogy a gonoszság, mint olyan számtalan formában létezik arcai pedig sokak. Mégsem tudtam elhinni, hogy ő is

Teljes bejegyzés »

Ízelítő

Törvény   August minden erejét összeszedve hatalmasat csapott a villanykapcsolóra. Sápadt fény gyúlt a szobában, a megszokott tárgyak sejtelmes árnyakat vetítettek a falra. Mozgás nem

Teljes bejegyzés »

apeva

ma álmok kínoznak holnapután felébredésed Author: B. Tóth Gabriella Nevem B. Tóth Gabriella, az Irodalmi Rádió szerzője. Négy gyermek nagymamája. Mivel otthonomtól távol élnek, sok

Teljes bejegyzés »