Ithakai jóslat
Emléked áldja az ég, borítsa
az istenek bíbor szegélyű palástja.
Jóslatod éltem kíséri
homályba vesző holdsugárral.
Ezüstös fénnyel árasztod el lelkünk
s az ithakai vándor dülöngő bárkáját,
szirének éneke zengi dicséreted,
s szünteti a bánat tűnő káprázatát.
Hol vagy Odüsszeusz, vándor, merre jársz?
Penelopé fátylát szövi, csak rád vár.
Szállnak a percek, múlnak az évek, sző a rokka, pereg az orsón a szál.
Íj hasít a légben, ajtófélfán tompán koppan.
Elkészült-e fátylad ékes menyasszony?
Szállnak a percek, múlnak az évek, sző a rokka, pereg az orsón a szál.
Kérők sora, hosszú sorban érkezik és vár.
Várja a menyasszonyt, ki nem leány, de asszony évek óta már,
férjét várja, ki hajóra szállt, s Kirké barlangjában hajtja álomra fejét,
szirének altató dala csalogatta messzire, s tette néhány évre feledékennyé.
Csalárdság? Kihívás? Próbatétel vagy csak saját sorsod kergetése?
A vendéglátás szent dolog, mégis otthonodban ingyenélők hada.
Nincs itthon az úr, csatát vív Küklopsz-szal, asszonya
Charónnak és az örökkévalóságnak szövi fátylát.
Ithaka királya koldusként megérkezett.
Halotti torra jöttünk. Lenyilazva kérők hada, nincs lakoma.
Elmúlt húsz hosszú év, elakadt a rokka, nem pereg az orsón a szál.
Íj hasít a légben, ajtófélfán tompán koppan.
Elkészült-e fátylad ékes menyasszony?
Elmúlt húsz hosszú év, elakadt a rokka, nem pereg az orsón a szál.
„Előtted állok, fekete fejemen a fátyol,
eljöttél értem, Te vagy, édes Uram?”
„Olajfa gyökeréből ágyad lába, hajad őszbe vegyült már.
Itthon vagyok újra.” „Már nem sző a rokka, hazaértél, én Uram”.
RMB – 2018. augusztus 13-21.
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...