A lázadó Ka Kukk

A kakukkos óra hosszú ingáival gyakran játszott Ferike, a kicsi Bárányffy csemete, és olyankor Ka Kukk, az óra lakója mindig azt hitte, közeleg a világvége: a nagy zuhanás a padlóra. Ka Kukk fiatalosan ugrált elő naponta pontosan száznyolcvanszor, és dalolta el az időt a Bárányffy család örömére, a zsörtölődő szomszédok bánatára.

Egy nyári nap, amikor Ka Kukk 12 szürke farktollát megigazítva delet énekelt, a nappali ablakából kitekintve megakadt a szeme egy repdeső kakukkon, és így kiáltott:

-Ó, börtönök börtöne, te óra! Ide láncoltál egy életre! Bárcsak én is repülhetnék szabadon! Világgá akarok menni! – dobbantott vékony lábaival, és egy óvatlan pillanatban csőrével kivágta odúja ajtaját, és már repült is ki az ablakon. Gyenge szárnyai azonban nem voltak hozzászokva a szeles időhöz, lélekszakadva vergődött, és elhaló hangon kiáltott a madár után:

-Várj meg! Hahóóó! Kakukkkkk! … Hát te mit csinálsz?! – kérdezte döbbenten Ka Kukk, mikor végre utólérte. – Az a nádirigó fészke! Elüldözöd a kismadarakat? Miért nem a saját fészkedbe térsz haza?

– Azért mert el kell ijesztenem a kisebb madarat a fészkéből, hogy a tojásomat belerakhassam. Idén ez a 25. fészkem, eddig mindegyikbe raktam egy tojást – válaszolta a kakukk.

-Még ilyet -hüledezett Ka Kukk, – én milyen otthonosan berendeztem azt az egy szem fészkemet az órában, és nem üldöztem el soha senkit az otthonából. Micsoda egy szokás ez! – És egyébként hogy telnek a napjaid? – kíváncsiskodott Ka Kukk.

-12 napi kotlás után kikel a fiókám – válaszolta a kakukk. Én akkor tovább repülök.  A kisfiókám, aki hamarabb kikel, mint a gazdamadár fiókái, kilöki annak tojásait és a mostohatestvéreit is, ezért a mostohaszülők egyetlen fiókaként nevelik fel. 50 naposan lesz önálló, és éli majd ugyanezt az életet.

-Micsoda egy betyárélet! – méltatlankodott Ka Kukk, és visszagondolt börtönének hitt otthonára, ahol háborítatlanul élhet. – És ha beáll a rossz idő, és jön a zimankós tél, kinek a fészkét raboljátok ki? – Ka Kukk hangjában egy kis gúnyos megvetés érződött.

– Télen? Ó, akkor mi már a messzi Afrikában repkedünk! – válaszolt készségesen a kakukk, hiszen neki ez a fajta élet volt a legtermészetesebb.

-Afrikában… – kutatott emlékezetében Ka Kukk, és bevillant a nappaliban világító földgömb, ahol Bárányffy apuka lelkesen mesél Ferikének a távoli országokról. – Afrika messze van! Gyenge szárnyacskáim biztos nem bírnák ki azt a hosszú utat. Inkább hazarepülök a családomhoz, és élvezem a megszokott kis odúmat, énekelek minden nap pontosan száznyolcvanszor, és megbocsátom Ferikének a világvége hangulatot! – kiáltotta.

A kalandvágyó Ka Kukk faképnél hagyta a kakukkot, és még épp időben ért haza a fél egyes énekszóra.

 

Sáfrány-Tóth Kata
Author: Sáfrány-Tóth Kata

Sáfrány-Tóth Kata az Irodalmi Rádió szerzője 18 éves koromban, nagymamám halálának éjszakáján a tetőtérben a szekrény mögé bújva kék színű tollal elkezdtem teleírni a hófehér falat. Írtam reggelig. Szavakat, mondatfoszlányokat, mindent, ami bennem kavargott. Így sirattam el első példaképemet, és így leltem nyugalmat. Akkor éreztem először, hogy az írásnak milyen felszabadító ereje van. Később tapasztaltam meg, hogy az alkotás e formája mekkora örömöt okoz, főleg, ha másnak is jut belőle. Így hát az írás felkerült a többi hobbim, a gobelinezés, kertészkedés, tánc, nyelvtanulás mellé. Kedvelt műfajaim a novella és a mese. Nyomtatott és online folyóiratokban itt-ott olvashatóak, pályázatokon többet díjazásra méltónak találtak. Témáimat leginkább a családi legendáriumból, a természet törvényeinek szemléléséből és a játékos mesés képzeletből merítem. Fontosabb díjaim: 2017 decembere: Kincs a kincsben (Szombathely, Berzsenyi Könyvtár, mesepályázat, különdíj) 2018 tavasza: A tükör szembogara (OMLIT, Igazgyöngy pályázat, különdíj) 2018 ősze: Holdudvari táncos vacsora (VII. Benedek Elek Nemzetközi Meseíró pályázat nyertes meséje) 2018 tele: Kincs a kincsben (Holnap Magazin, Tollforgató történetek, 3. helyezés) 2019 tavasza: Ítélet (Tollforgató történetek, 1. helyezés) 2019 tavasza: Szabolcs aranyai (Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete, Életmese írói pályázat,  1. helyezett) 2020 tavasza: Orgona bokra, mogyoró vesszeje - Párhuzamos történetek a Nyírségből (Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, Mosolyvirág...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Koldus és Király

  A zsúfolt téren harmonikaszó hallatszik. A villamos megállóban egy ládán ül a harmonikás, kopott kabátjának gallérja fázósan felhajtva. Nem kéreget. Nézi ahogy a tenyeréig

Teljes bejegyzés »

VÁNDOR VAGYOK

     VÁNDOR VAGYOK   Vándor vagyok eme Földön, Formázom rám szabott életem, Remélem hogy tartalmasan töltöm, Míg vissza nem hív a Végtelen.   Mert

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabadkainé Ágoston Eszter

Borisz, a hóember

BORISZ, A HÓEMBER Fagyos januári reggel virradt a hófedte, erdőszéli hegyoldalra. A zúzmarás ágakon élesen meredeztek a fagycsókolta, apró tüskék. A tegnapi lábnyomokat rég elfedte

Teljes bejegyzés »

Mennyire…

Mennyire vágyik a lelkem a hóra, Ahogy a szűzi fehérségre, jóra, Mennyire vágyik a lelkem a jégre, Ahogy a sötét éjszaka a fényre, Mennyire vágyik

Teljes bejegyzés »

Feltámadás

Miután egy ismeretlen vírus elpusztította az emberiséget, meghatározhatatlan idő múlva elérkezett a feltámadás napja. A feltámadottak viszont úgy érezték, mintha csak éjjeli álmukból ébrednének. —Mi

Teljes bejegyzés »