Ítélet

                 

Az autó úgy gurult be az udvarra, mint ahogy tigris vonszolja be zsákmányát a barlangba. Lomhán, büszkén, önelégülten. Vezetője, A. B. szemorvos, 48 órás kórházi ügyelet után percekig ült a korom sötétben kaján vigyorral az arcán a státuszát megfelelően szimbolizáló autóban.

-Ez is kipipálva! Jó munka volt, férfimunka! Well done! – rikoltott, és képzeletben jól hátba verte magát.

Az elektromos kapu hangtalanul záródott be mögötte, és a csendbe nem várva rémisztően búgott bele a Hang, amely mostanában egyre gyakrabban kísértette:

Nem kellett volna aláásnod kollégád becsületét, csakhogy te tarts előadást Japánban a neves nemzetközi orvosi kongresszuson…

Az orvos mindig röhögve, egy jobbos vállrándítás kíséretében küldte a megfelelő helyre a Hangot, de ezúttal sikerült annyira felidegesítenie, hogy belement a játszmába, és felháborodottan kezdte támadását. Magából kikelve ordított:

-Mit tudod te, mennyit dolgoztam azon a transzplantációs vizsgálaton, amely meghozta az elismerést! Azok az állandó éjszakai készenlétek, tudva, bármikor lehet riadó, és akkor legédesebb álmomból is ugrás ki az ágyból! Mentővel sietni a kollégákkal az agyhalott donorhoz! Azt hiszed olyan felemelő érzés kivenni egy fiatal motoros szaruhártyáját?!  Aztán a millió pipetta, számítás, hogy eredményemet publikálják valamelyik neves külföldi szemészeti lapban! És most pont a szem a témája ennek a kongresszusnak. Megdolgoztam érte, muszáj volt kicsit piszkos eszközhöz folyamadnom…

A Hangnak esélye sem volt az egyirányú kommunikációban. Úgy döntött, vár az alkalmas pillanatra, hogy gyógyító pengéjével észhez térítse a valaha tisztességesnek tartott férfit.

Az orvos idegesen kaparta elő kulcsát zakója belső zsebéből, és bőrcipőjét lerúgva a nappali sarkába felállított bárpulthoz ment, sietve töltött az olaszok világhírű italából, a grappából, amit legutóbbi orvos kongresszusnak álcázott útján szerzett be.  Már épp lazítani kezdte megfeszült idegszálait, amikor pittyegő sms szakította félbe agglegényhez méltó estéjét.  – Ó, Rézi, ez csak egy alkalmi kaland volt a múlt heti ügyvédbálon, ahová elkísértelek! Ne nyomulj már! – gúnyolódott magában az üzeneten, de rájött, lehet még ebből a kis kapcsolatféléből haszna, és gyorsan bepötyögte, hogy ő is sokat gondol rá, reméli, hamarosan találkoznak. Aztán telefonját lenémítva a dohányzóasztal tükörsima felületére esett a tekintete. Abban a pillanatban nyúlt is a karnyújtásnyira lévő magazin után, hogy lecsapja az utálatosan pipiskedő molylepkét.

-Jaj, de nincs kedvem holnap az apás hétvégéhez!- sóhajtott fel. –  Jópofizhatok majd a fiaimmal valamelyik mekiben, és biztos ezúttal is jól megkopasztanak utána a plázában! Mintha az anyjuk semmi jóérzésre nem tanítaná őket!  A bíróság neki ítélte a fiúkat, akkor nevelje is meg!  – A Hang sejtelmes támadását még a szentbeszéd előtt sikerült visszavernie. – Írok egy smst az anyjuknak, lemondom a hétvégét, hisz beteg vagyok! – és arcán újra kaján vigyor jelent meg. –  Helyette inkább lekocsizok a Velencei Regatta hajós fesztiválra, legalább az kikapcsol, feltölt, elűzi az orromból az undok kórházszagot. Mindig ott vagyok a lagúnák városában, hogy csodáljam a lenyűgöző gondolák, na meg a csodás olasz dívák látványát egy-egy romantikus hídon. Ezt idén se hagyom ki!  Pár óra, és ott vagyok, sőt magammal viszem Rézit is, micsoda romantika! –  ájult el az orvos saját, fenomenális ötletétől, és fáradtsága kezdett semmivé foszlani, ő maga meg felvillanyozódni. Szeme ezúttal a muránói órán akadt meg, rajta újabb molylepkével. – Mi van itt?! Lassan ellepik a testemet is ezek az élősködő lepkék!- morgott bosszúsan.

Az orvos háza tükrözte tulajdonosának a ranglétrán egész magasra való gyanús felkapaszkodását. A drapéria, a kazettás mennyezet, a nagy üvegfal, tágas tér, igényes fehér bútorzat egyszerre sugall szenvedélyt, eleganciát, dolce vitát. Az olasz életérzés nem véletlen, anyai nagymamája, Perla mama hozta be a családba az olasz mentalitást.  Amire az orvos mégis a legbüszkébb, az a tágas nappali falán sorakozó velencei karneváli maszkok hiteles gyűjteménye. Ez a szenvedélye akkor kezdődött, amikor orvostanhallgatóként akkori barátnőjével, Viktóriával először látogattak el a gondolák ősi városába. A karneváli forgatagban, Viktóriával kéz a kézben sétálgatva, őszinte szerelmesként a tömegben sodródva megakadt a tekintete egy rémisztő maszkon. Mint utóbb megtudta, ez a híres Medico Della Peste. Évekig kísértette a látvány, és nem hagyta nyugodni, egészen addig, míg az e-bay-en nem talált egy eladó darabot. Személyesen utazott Velencébe az olasz antik kereskedőhöz, hogy meggyőződjön eredetiségéről. Nagy becsben tartotta, méltó helyet biztosított számára a nappali falán. Alulról kis fénnyel világította meg, mely még misztikusabbá varázsolta. A vendégek sokszor zavartan tekintettek rá, nem értették mibenlétét. Egyedül az orvos tudta, miért fontos számára a maszk. Benne egész hivatásának és személyiségének jelképét látta. Kinézetre az álarc bizarr látványt nyújt: hosszú csőre, hatalmas fekete szemüvege, fekete kalapja kiismerhetetlenséget, megközelíthetetlenséget sugall. Az orvos a valóságban is szerette magát ilyen misztikusnak, izgalmasnak, titokzatosnak, olykor félelmetesnek mutatni. A hosszú csőrszerű nyúlványnak ráadásul gyakorlati haszna is volt egykor: a maszkot a fertőzésektől való félelem miatt viselték az orvosok. Üregébe különböző gyógynövényeket töltöttek, hogy ezt belélegezve védve legyenek a fertőzésekkel szemben. Mellette sorakozott a többi maszk: az aranyozott, díszes, egész arcot elfedő száj nélküli Bauta, amelyet csak arisztokraták viselhettek. Őt követte a Moretta, a fekete fátyolszerű maszk, amely a női szépséget jelképezte. E három volt a kedvence: a karrier, a gazdagság és a szépség megtestesítője. Az orvos ösztönösen vonzódott ezekhez a földi értékekhez. Minden idejét azzal töltötte, hogy életében ezt a triumvirátust felvirágoztassa, piedesztálra emelje.

A férfi smsben röviden tájékoztatta Viktóriát, volt feleségét, hogy éppen influenza gyötri, ugrik a fiúkkal a hétvége, majd szintén smsben hétvégi spontán randira hívta Rézit.  Ezúttal a bőrkanapéra szállt egy molylepke, és pihent rajta mozdulatlanul. Millimétereken múlott, hogy a kis állat ne a súlyos mobil alatt heverjen élettelenül.

Az orvos unottan kezdte kapcsolgatni a csatornákat, és közelgő születésnapjára gondolt. Vajon megint neki kell saját magának rendezni egy hatalmas partit? És kicsit nosztalgikusan emlékezett vissza exfelesége meglepetéspartijaira. Kinyitotta a hűtőt, de néhány konzerven kívül csak pár tojást talált. Telefonja után nyúlt, hogy gyorskaját rendeljen, amikor megszállta a megterített családi asztal hiánya, és hirtelen kezdett ránehezedni kiüresedett életének súlya. Még csak néhány grammos súly, de már érezhető. –  Takarodj! – keményítette önmagát, de a Hang ezúttal erősebb volt, és teli torokkal zendített rá, vette célba az orvos szívét:

-Magad eszkábálta fatrónodon meglásd, leesik látszatkoronád!  Palástod szétporlik, hódolóid hátat fordítanak. Unalmas, múlandó, értéknélküli a látszatbirodalmad, pillanatnyi gyönyörökkel, amik már téged is untatnak! Semmi vagy, láng nélkül, csak por és hamu leszel!

Az orvos először hallgatott, arcán gúnyos mosoly illant át, még imponált is neki a királyi metafora. Majd keze idegesen kezdett járni a bőrkanapé karfáján. A Hang kemény, méltóságteljes szavai elérték büszke tudatát, de szívét nem. Sértett önérzettel védekezett. Nem értette, miért senki! Ő, aki proli családból, kétkezi, munkás szülők egy szem gyerekeként küzdötte fel magát a semmiből, summa cum laudéval végzett az egyetemen! Luxuslakást tart fent a saját maga által kivívott, kiügyeskedett, nagy nehezen kitaposott úton! Magánrendelésén egymásnak adják át a kilincset a betegek! A nők megfordulnak utána, izgalmasnak tartják még így ötvenen túl is!

Dühe és értetlensége elvakította. Fogta a keze ügyébe akadó hatalmas hófehér mészkő galambszobrot, és elementáris erővel vágta a falhoz. A mozdulatban benne volt az évek során felgyülemlett agressziója, komplexusaiból fakadó elfojtott sértettsége. A galamb darabjai szanaszét repültek a szobában. Szárnya nekicsapódott a féltve őrzött Medico Della Peste maszknak. Az először ingázva keresett kapaszkodót a falon. Szemei meredten bámultak az orvosra. Csőrszerű nyúlványa úgy fityegett, mint az ingaóra nyelve. Ő dermedten állt, és a másodper  töredéke alatt lezajló eseményekbe esélye sem volt belekapni. Élete szimbóluma szeme láttára esett darabokra, és tört szanaszét a járólapon. Hosszú csőre szétpattant, és mint méhraj özönlött ki belőle az idők során megdohosodott gyógynövényfűben tobzódó molylepkék hada.  A légtér megtelt a börtönükből szabadult lepkék őrült táncával. Feketeségük kontrasztja szürreálisan hatott a hófehér bútorok között. Zártságukból fakadóan vak, részeg repülésbe kezdtek, hol egymásnak, hol a falnak ütköztek. Ész nélkül keringtek, majd ahogy legyek lepik el a napok óta úton heverő férges, bűzös dögöt, úgy szállták meg szép lassan, és terítették be testükkel a Bautát és a Morettát.

Sáfrány-Tóth Kata
Author: Sáfrány-Tóth Kata

Sáfrány-Tóth Kata az Irodalmi Rádió szerzője 18 éves koromban, nagymamám halálának éjszakáján a tetőtérben a szekrény mögé bújva kék színű tollal elkezdtem teleírni a hófehér falat. Írtam reggelig. Szavakat, mondatfoszlányokat, mindent, ami bennem kavargott. Így sirattam el első példaképemet, és így leltem nyugalmat. Akkor éreztem először, hogy az írásnak milyen felszabadító ereje van. Később tapasztaltam meg, hogy az alkotás e formája mekkora örömöt okoz, főleg, ha másnak is jut belőle. Így hát az írás felkerült a többi hobbim, a gobelinezés, kertészkedés, tánc, nyelvtanulás mellé. Kedvelt műfajaim a novella és a mese. Nyomtatott és online folyóiratokban itt-ott olvashatóak, pályázatokon többet díjazásra méltónak találtak. Témáimat leginkább a családi legendáriumból, a természet törvényeinek szemléléséből és a játékos mesés képzeletből merítem. Fontosabb díjaim: 2017 decembere: Kincs a kincsben (Szombathely, Berzsenyi Könyvtár, mesepályázat, különdíj) 2018 tavasza: A tükör szembogara (OMLIT, Igazgyöngy pályázat, különdíj) 2018 ősze: Holdudvari táncos vacsora (VII. Benedek Elek Nemzetközi Meseíró pályázat nyertes meséje) 2018 tele: Kincs a kincsben (Holnap Magazin, Tollforgató történetek, 3. helyezés) 2019 tavasza: Ítélet (Tollforgató történetek, 1. helyezés) 2019 tavasza: Szabolcs aranyai (Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete, Életmese írói pályázat,  1. helyezett) 2020 tavasza: Orgona bokra, mogyoró vesszeje - Párhuzamos történetek a Nyírségből (Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, Mosolyvirág...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Koldus és Király

  A zsúfolt téren harmonikaszó hallatszik. A villamos megállóban egy ládán ül a harmonikás, kopott kabátjának gallérja fázósan felhajtva. Nem kéreget. Nézi ahogy a tenyeréig

Teljes bejegyzés »

VÁNDOR VAGYOK

     VÁNDOR VAGYOK   Vándor vagyok eme Földön, Formázom rám szabott életem, Remélem hogy tartalmasan töltöm, Míg vissza nem hív a Végtelen.   Mert

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabadkainé Ágoston Eszter

Borisz, a hóember

BORISZ, A HÓEMBER Fagyos januári reggel virradt a hófedte, erdőszéli hegyoldalra. A zúzmarás ágakon élesen meredeztek a fagycsókolta, apró tüskék. A tegnapi lábnyomokat rég elfedte

Teljes bejegyzés »

Mennyire…

Mennyire vágyik a lelkem a hóra, Ahogy a szűzi fehérségre, jóra, Mennyire vágyik a lelkem a jégre, Ahogy a sötét éjszaka a fényre, Mennyire vágyik

Teljes bejegyzés »

Feltámadás

Miután egy ismeretlen vírus elpusztította az emberiséget, meghatározhatatlan idő múlva elérkezett a feltámadás napja. A feltámadottak viszont úgy érezték, mintha csak éjjeli álmukból ébrednének. —Mi

Teljes bejegyzés »