Vedlés

Sejtelmes spagettipántos ruha a selymes, kerekded, cédrusi menta illatú bőrön. Legyezőszempilla és íves szemöldök gyors lopott csókja. Kecses bokán arany bokalánc hullámzása. Ölelő karon kisded nyakba fúródása.

– Bárcsak én lehetnék a hattyúnyak ismerője! – idézte fel a férfi a hat évvel ezelőtti vágyat, és akaratlanul dúdolni kezdte  a jólismert gyerekdalt: „Cédrusi menta, kajtai rózsa, / elmennék táncba, ha szép lány volna.” Majd újabb emlék szívbemarkoló felvillanása: párás kocsiablak egy május esti erdei ösvényen, éktelen robaj, és egy májfoltos platánfa keszekusza ágainak berobbanása, ripityára törött szélvédő.

A férfi szemét becsukva átengedte magát a fülledt nosztalgiának, amelyről tudta, magányossá teszi. Bátor volt ahhoz, hogy ne várja meg a teljesség hét évét, és ő vessen véget a páros kapálózásnak, de most félt, hogy szembe kell néznie az egyébként új lehetőségeket hordozó, ám most még magányosnak tűnő jövővel. Tudomást sem vett a parton kanyargó hajóra váró kígyósorról.

Már hetekkel ezelőtt regisztrált egy beregi túrahajóútra, hogy végre elcsípje a pillanatot. A pillanatot, amely évente egyszer apró kis lények mesés varázslatos násztáncát idézi meg. A viseltes hajópadló végre koppant a súlya alatt, amint lábával elrugaszkodott a stégtől. Idén csak az ő súlya alatt. Eddig minden nyáron a spagettipántos kíséretében próbálkozott elkapni az igazi látványos rajzást. Most nélküle. Az öreg deszkák nyikorgása egy-egy halk szívéből kiszakadó zokszó volt. A hajó imbolygott a vízen, mintha megérezte volna a férfi terhét: a hatéves kapcsolat gyászát. Hogy miért történt így, még nem tudta megmagyarázni magának sem. A teher hatalmas kérdőjel formájában nyomasztotta éjjel-nappal, vajon jól döntött-e. Ahhoz a bizonyos életfogytig tartó összegabalyodáshoz ugyanis bátorsága rendszerint megtorpant, és kifogások oltogatták a kezdetben magas lángba szökő, majd hamuban izzó és végül elfüstölt lánykérést.

A férfi évek óta rendszeresen két jegyet váltott a túrahajóra, de sosem volt szerencséjük. Általában lemaradtak a nagy eseményről. A Machu Picchuval nem lehet hibázni. A Taj Mahallal sem. Ezek kövei állandóak, változatlanok, csak pénz és idő kell, s mindenkit képesek lenyűgözni. De a tiszavirágok! Ők mindig kifogtak rajtuk. Hol hamarabb érkeztek, hol később, mintha megcsúfolni akarnák. Vagy éppen várakozásra tanítani.

Most magányosan, a külvilágot kizárva koncentrált a csillogó vízfelület enyhén szélfodrozta redőire.  Alkonyodott. Az erdő zenélt. Aranysárga nyakú, gesztenyebarna dolmányú gyurgyalag repdesett a közelben. Pici torka „prü-prü” hangot hallatott. Mögötte vörösbegy tűnt fel, szájában feketebodza bogyójával. A sűrű aljnövényzetből a fülemüle cresendója koronázta meg az ártéri koncertet. Majd lápi szitakötők és fecskefarkú lepkék tánca vonzotta a figyelmet. A táskákból sokmegapixeles kamerák, távcsövek kerültek elő. A hajó hangtalanul lebegett a tiszai gyertyányos egyik ártéri erdeje közelében – várva a pillanatot. És megtörtént a csoda, amire a spagettipántosssal hiába várt.

Remegni kezdett a víztükör. A mélyből először a hím tiszavirágok emelkedtek ki. A partra repültek, hogy levessék szűk ruhájukat. Egy páran azon nyomban rovarevő madarak gyomrában pihentek meg, de a szerencsések a víz felett cikázva, setesuta násztánccal keresték a Tiszától nekik szánt párt. Milliónyi színpompás rovar kavargott a levegőben. A leáldozó Nap hajszálvékony sugarai átvilágították testüket, és a férfi szembogara káprázott a szivárványszínű jelenségtől. Pici csápjuk, pontszemeik, pár centis vékony kis testük misztikus látványt nyújtott a nyári napforduló idején.

Mintha az istenek akarnának velük valamit üzenni. De mit? – a férfi megborzongott.  Teste összes sejtje, idegszála kész volt befogadni az istenektől hozzá érkezett üzenetet. A közvetítők a pici tiszavirágok. Mese, varázslat, megmagyarázhatatlan földöntúli érzés. A férfi figyelt. Szeme nem rebbent, lélegzetét visszatartotta. A nagy találkozás után a nőstény petéit lerakva együtt halt a hímmel. A Tisza kivirágzott pár percre, és el is hervadt. Pillanat műve volt az egész, élet és halál egyszerre jelent meg a szeme előtt.

A férfi csak üveges szemmel látta a fehér tündérrózsa és a vízitök társulásait. A mesés táj a tiszavirágzással valósággal új emberré formálta. Szíve a tiszavirágok táncával volt tele. Kis szárnyuk, önfeláldozásuk, gyönyörű násztáncuk, a levegőben botladozó társkeresésük, a színek kavalkádja segítette megérteni szakítása miértjét. Ha a hat év alatt egyetlen tiszavirágféle élményük is lett volna, a hat évnek még hatvan évnyi folytatása is lehetett volna. Egyszerű, de mégsem jött rá magától. Mint ahogy gyerekkorában is mindig próbált elméleteket gyártani, ha az udvarukon növő dísznapraforgó nem nézett a Nap felé, csak kókadozott, fejét a föld felé ejtve. Aztán apja tanácsára meglocsolta, és a növény gyönyörű arccal tekintett fölfelé. Most ő néz a Nap felé. Meghalt egy kapcsolatnak, de a természet körforgása reményt adott neki: megtörténhet a tiszavirágcsoda az ő életében is egy várva várt váratlanul érkező pillanatban.

A hajó kikötött, a szerencsés utasok egyenként kezdtek kiszállni a kékre festett, nyikorgó beregi teknőből.  Az új érzés tisztára mosta a férfi iszapos, süllyesztő, zavaros gondolatait.

A friss tiszai levegőbe ciprusi menta illata keveredett. Olyan, amilyen csak egyetlen nőnek lehet a védjegye. Aztán megpillantotta spagettipántost a hajó fakorlátjának háttal támaszkodva. Együtt utaztak, és észre sem vette.

  • Szia! – szólt a férfi. Más nem jött ki a száján.
  • Szervusz – vetette oda a spagettipántos, és elfordult a víz irányába.

Fölöttük egy ősi, égnek meredő kérgét dobálózva vedlő platánfa ága kornyadozott.

Sáfrány-Tóth Kata
Author: Sáfrány-Tóth Kata

Sáfrány-Tóth Kata az Irodalmi Rádió szerzője 18 éves koromban, nagymamám halálának éjszakáján a tetőtérben a szekrény mögé bújva kék színű tollal elkezdtem teleírni a hófehér falat. Írtam reggelig. Szavakat, mondatfoszlányokat, mindent, ami bennem kavargott. Így sirattam el első példaképemet, és így leltem nyugalmat. Akkor éreztem először, hogy az írásnak milyen felszabadító ereje van. Később tapasztaltam meg, hogy az alkotás e formája mekkora örömöt okoz, főleg, ha másnak is jut belőle. Így hát az írás felkerült a többi hobbim, a gobelinezés, kertészkedés, tánc, nyelvtanulás mellé. Kedvelt műfajaim a novella és a mese. Nyomtatott és online folyóiratokban itt-ott olvashatóak, pályázatokon többet díjazásra méltónak találtak. Témáimat leginkább a családi legendáriumból, a természet törvényeinek szemléléséből és a játékos mesés képzeletből merítem. Fontosabb díjaim: 2017 decembere: Kincs a kincsben (Szombathely, Berzsenyi Könyvtár, mesepályázat, különdíj) 2018 tavasza: A tükör szembogara (OMLIT, Igazgyöngy pályázat, különdíj) 2018 ősze: Holdudvari táncos vacsora (VII. Benedek Elek Nemzetközi Meseíró pályázat nyertes meséje) 2018 tele: Kincs a kincsben (Holnap Magazin, Tollforgató történetek, 3. helyezés) 2019 tavasza: Ítélet (Tollforgató történetek, 1. helyezés) 2019 tavasza: Szabolcs aranyai (Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete, Életmese írói pályázat,  1. helyezett) 2020 tavasza: Orgona bokra, mogyoró vesszeje - Párhuzamos történetek a Nyírségből (Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, Mosolyvirág...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »

Genezáreti tó / Biblia Lukács 8:22-25

A Genezáreti tó Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat

Teljes bejegyzés »