A történet a tatárjárás idején játszódik, egy kicsi falu közösségében Álmosdon. Egy család történetén keresztül beleláthatunk életükbe és a megélt borzalmakba.
Zsadán a családfő, felesége Ankisza, fiuk Sáta, lányaik Künde, Zalóta és Zsejke.
A láp foglyai Szerző: Kozma Barnáné Dandé Valéria
Nádsípokon játszott a délutáni szél, néha hangosabban, hol halkabban. Borzolta a nádast, a közeli mocsár, fojtós illata kavargott a levegőben.
A kicsike házak szinte megbújtak a domb oldalában, gyerekek játszadoztak vidáman, apró kis vesszőkből kunyhókat építgettek. Az asszonyok mostak, főztek, a férfiak a mezőn végezték el munkájukat. Így élték mindennapjaikat békességben, ebben a kicsi közösségben.
Zsadán és felesége Ankisza itt élt négy gyermekükkel. A legidősebb fiú Sáta, a lányok Künde, Zalóta és Zsejke.
Késő délután Ankisza vacsorát főzött a családnak, Zsadán jól megrakta fával a tüzet. Nemsokára esteledni fog, a vacsorát még jó lesz a tűz mellett elfogyasztani.
Csak Sáta nem érkezett még meg a szokásos délutáni lovaglásából. Az apja lovával bejárta a környéket, nagyon szerette a természetet, szinte minden fát ismert az út mellett. Megismerte a láp különös, veszélyes világát is.
Lassan sötétedni kezdett, a rókák és a nádi farkasok hatalmas üvöltésbe kezdtek, fogukat vészjóslóan csikorgatták. A madarak sietve fészkükbe szálltak, hangjukat sem lehetett hallani.
Zsadán ismerte az állatok viselkedését, így valami nyugtalanság vett rajta erőt. Nem akarta megijeszteni a feleségét, az utat leste titokban ahonnan fia érkezhet.
Ankisza sem mutatta mennyire félti fiát, nyugodtnak akart mutatkozni. Ló paták dobogása közeledett, Sáta érkezett meg. Leszállt lováról és látszott rajta, hogy egész testében remeg. Apja megdorgálni szerette volna, de amikor meglátta fiát, minden mérge elszállt. Csak ennyit szólt: -Ne csinálj többé ilyet, hogy ilyen soká elmaradsz itthonról! Nagyon aggódtunk érted!
Anyja örült, hogy semmi baja nem esett és mindenkit vacsorához szólított. Körbeülték a nagy főzőedényt és csendesen ettek. Nagyon szokatlan volt ez a nagy csend, szinte fojtogató, de maguk sem tudták igazán miért telepedett rájuk.
Vacsora közben Sáta keze állandóan remegett, alig tudta szájához emelni az ételt. Apja alig várta, hogy a vacsora után kettesben maradjanak, tudta, hogy fontos beszélgetésnek néznek elébe.
A pislákoló tűz mellett figyelték egymás arcát. Sáta nagyon nehezen kezdte a beszélgetést, hangja néha elcsuklott.
– Apám, amit most elmondok, azt te döntsd el mit közölsz majd Anyámmal. Délelőtt kilovagoltam a szokásos módon, ahogy már megszoktad tőlem. Néha vágtáztam is lóval, nagyon élveztem a napsütést, nem is vettem észre az idő múlását. Azon vettem észre, hogy még a kedvenc fámat sem látogattam meg. Gyorsan oda lovagoltam és felmásztam a tetejébe. Néztem a lenyugvó napot, csodáltam a naplementét. A látványtól kísértésbe estem és a távolt kémleltem, ahol fejeket láttam mozogni szinte ütemesen. Erről gondolom, hogy lovasok lehettek. Megijedtem és a lovammal vágtába kezdtem, hogy minél előbb haza érjek. Még most is remegek, nem tudom kik voltak ezek, de nagyon félek.
– Tudod fiam, nagyon féltettelek, amikor estefelé még nem érkeztél haza ,de ha te nem látod meg az ellenséget, soha nem tudjuk meg, hogy ilyen közel járnak hozzánk. Ezek tatárok voltak fiam! Ezek a kutyafejűek mindent és mindenkit elpusztítanak, ami útjukba kerül. Nagyon kell vigyáznunk, holnap reggel,amikor felkelünk bemegyünk a nádas közepébe, tudom az utat amely biztonságos. Ott mindent előkészítünk. Sajnos bekövetkezett, amitől nagyon féltettem mindig a családom. Oltsuk el a tüzet és térjünk nyugovóra fiam. Folytatása következik!
Author: Kozma Barnáné
Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok, három éve írok verseket, novellákat és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet. Különösen szerettem a mesék világát, az állatokat és a természetet. Az Irodalmi Rádió alkotótáborához 2016-ban csatlakoztam, amelynek közösségében jól érzem magam. Pályázataikon, sikeresen szerepeltem, nyolc antológiájukban jelentek meg írásaim. Három versemet Karády István zeneszerző zenésített meg. Történelmi novellám bekerült az Országút Társulat „ Akiket Isten kihívott csatára” című antológiájába. Verseim megjelentek a Montázsmagazin, Titera-Tura Kiadó,MANE, Raszter Kiadó, Tollforgatók E könyv, Szülőföldem, Mesél a Napló, Gold Pen Irodalmi Kör antológiáiban. A VII. Benedek Elek nemzetközi meseíró pályázat döntőjébe jutottam. Szerbiai Pannon RTV meghívására , Magyarországról egyedüli meghívottként vettem részt az „ Itthon vagy” pályázat díjazottjaként. Szlogenemet egy hónapig minden nap, többször bejátszották. Közel 300 versem vár kiadásra, nem sokára befejezem első történelmi regényemet. Nemrég a festészettel is barátkozom, ahol szintén megmutatkozik a természet szeretete.
