Levelek,egy barna lányhoz.

Kis barnaságom!

A korai órán,mikor a zöldbe öltözött posta egyik szürke eminenciása bedobja szüleid

postaládájába a levelem,reszkető kezemmel írtam,a sugarak hatására,mik körülveszik barna

tincseidet,alakodat,nem is tudom mely festő volna alkalmas ,annak megörökítésére!

Rajtam? Több megawatt áram futot végig,te vagy az! Te! Megtalált köbgyököm!

Mennyi pólus,negatív,pozitív és ez az igazi! Tudod e? Hogy mától be vagy kódolva a sejtjeimbe?

A bio áram,már 200 méterről is megcsap,ha látlak!

Olyan feszültség van bennem,ha foghatom kezed,hogy az Oroszlányi,a Tatabányai,meg a Paksi

erőmű sem termel annyit,30 év alatt!

A kohézió,amit érzek,mint egy olimpia döntő csúcspontja.Még a hajam szálai is felállnak,

villanyozódnak,mikor érzem ezt újra? Találkozhatunk még? Soká? Addig én teljesen lemerülök!

Szigetelés? Igen a ruhád,az,mikor veted le,én  bármikor! Hogy a feltöltődés,kisugárzás teljes

legyen?

Ez a nagy kérdés! Nem a jövő században mi vár az emberiségre! Rám mi vár?

Egy levélke amit kapnék,úgy várom! Mint a Bécsi gyorsot,karácsonyi osztrák fényre várva!

Szombat,jó  lenne!  Ott lennél este hatkor? A Szent János utcai nagy trafóház előtt?

Ajkam fogyó,már csak gyengeáramával üzenem :szeretlek,te barna lány!

Sínusz Alajos

Varga Lajos
Author: Varga Lajos

Varga Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. A mindennapi életben pénzüggyel, közgazdasággal foglalkoztam. 1960 óta írok sokfélét: verset, novellát, egyfelvonásos drámát és rádiójátékot is. A művek 1978 óta kerültek irodalmi pályázatokra. Két saját kötetem 2003-ban jelent meg. Az Irodalmi Rádió 2014-es kiadványa a 40. közös antológia, ahol bemutatkozhattam. A rádión kívül a Somogyi Művészegyesület, a Váczi Mihály Irodalmi Kör tagja vagyok.     Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Nyár a réten

Tikkasztó hőség volt, perzselt napsugara, valós nyári idill a táj hangulata . Csendesség takarja a fullasztó határt, úgy áll a lég, mint ahol még szél

Teljes bejegyzés »

Kikeletre várva

Ám a tavasz közelsége lelket fűt, töri szirmát az érzés, léte megnyűtt. Kint kopasz ágak közt köd a hódító, jeges illatárra szólhat meghívó.   A

Teljes bejegyzés »