A FRESKÓ
Mikor összeér a két ujj,
a harsona rohamra fúj.
– Fegyverbe angyalok hada,
indul az édeni csata!
Egymásnak ront a két sereg,
a dob csatazajra pereg.
– Fogat fogért, szemet szemért,
emeljük pajzsra a vezért!
Ki ellenáll, azt kivégzik,
és akaratod kivérzik.
Varjú vájkál a hullákban;
az életben pusztulás van.
Leteszi fegyverét a múlt,
s ki a természettől tanult,
kitárja karját az égnek,
míg a máglyák porig égnek.
Csikorog a spanyolcsizma,
belehalnak mind a kínba.
Fájdalmuk égig hallani,
de nincsen mit bevallani.
Kegyelmet csak azok kérnek,
akik behódolni készek,
s mímelik az áhítatot,
mit a csalás átitatott.
Tán mást jelent a mozdulat,
s az ujj nem érint meg ujjat?
Én nem ezt látom a képen:
kezem engedi el éppen.
Ellenség csak úgy lehetett,
ha nem fogja a kezemet.
Egy kifestett világnézet
egy egész világgal végzett.
Author: Bárdosi Attila
Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...
