ALTERNATÍV BIBLIA

ALTERNATÍV BIBLIA

 

 

Fújjad, fújjad a harsonát,

amíg szemem romot nem lát!

Ne maradjon kő a kövön,

aztán jöhet a vízözön!

 

Mikor az első emberpár,

kéjt csitítva egymással hál,

indul a vérbűnök sora,

hisz klónt szült a közös borda.

 

Ez az örökölt enyészet

egy folytonos beltenyészet,

amely az isteni tervvel

hibákat naponta termel.

 

Ábel fejében balta áll,

a húsából Káin zabál.

E gyilkosságnak oka nem volt,

lelkünkön szárad, mint szennyfolt.

 

Milliókkal hullámsírban

reményt vesztve együtt sírtam

bűneimben fuldokolva:

Úszni tudni de jó volna!

 

A toronynak nyoma sincsen,

mégis veszekszünk a kincsen,

amit lassan elherdálunk;

nincs ostobább állat nálunk.

 

Kutattam, kerestem párom,

azt hittem most megtalálom.

Nem ismerte a türelmet,

és egy démonnal hűtlen lett.

 

Válasszon el ásó-kapa,

apa lettem, nem nagyapa.

Született egy zabigyerek,

az isten is rajtam nevet.

 

Rám nehezül mint az ólom,

becsületem meg kell óvnom.

Fiam ma is föláldozom,

és átlépek az álmokon.

 

Hogy a gonosz elpusztuljon,

dolgozni kell önmagunkon.

Ma a fán csak Jákob terem;

lecserélem én is nevem.

 

Csaló, hazug mindenki ma,

velünk született e hiba.

Hiába a napi gyónás,

bálna gyomrában sír Jónás.

 

Most testvér áldoz fel testvért,

pedig a jussából nem kért,

de elég a puszta léte;

egyszer volt, hol nem volt, vége.

 

A ház ajtaját kitárom,

elhagyom meghitt világom.

Elüldöztek, hova menjek?

A régit itt hagyom nektek.

 

Bolyongok az idegenben,

szerencséből csurran-cseppen.

Itt is, ott is belém rúgnak,

de szolgálok a pénzúrnak.

 

Sivatagban pásztorlordok

építenek üvegtornyot.

Ez lenne az új Kánaán?

Nem, délibáb más bánatán.

 

A végtelen aszfaltpázsit

hamis gazdagsággal ámít.

Saját magukkal párzanak,

akiknek speed a tápanyag.

 

Hiába nő az értelem,

az átkok száma végtelen.

Láttuk az ígéret földjét,

amiért apád megölnéd,

 

de belépnünk nem volt szabad,

hisz megszegted adott szavad.

Kezedbe kapott hatalmad

leköpte a forradalmat.

 

A versenyre csak bámulunk,

mit naponta indít urunk.

Egy helyért mindent megadnál,

de nem állhatunk a rajtnál.

 

Fújom, fújom a harsonát,

amíg szemem romot nem lát,

ne maradjon kő a kövön!

– Végre, megjött a vízözön!

Bárdosi Attila
Author: Bárdosi Attila

Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Koldus és Király

  A zsúfolt téren harmonikaszó hallatszik. A villamos megállóban egy ládán ül a harmonikás, kopott kabátjának gallérja fázósan felhajtva. Nem kéreget. Nézi ahogy a tenyeréig

Teljes bejegyzés »

VÁNDOR VAGYOK

     VÁNDOR VAGYOK   Vándor vagyok eme Földön, Formázom rám szabott életem, Remélem hogy tartalmasan töltöm, Míg vissza nem hív a Végtelen.   Mert

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabadkainé Ágoston Eszter

Borisz, a hóember

BORISZ, A HÓEMBER Fagyos januári reggel virradt a hófedte, erdőszéli hegyoldalra. A zúzmarás ágakon élesen meredeztek a fagycsókolta, apró tüskék. A tegnapi lábnyomokat rég elfedte

Teljes bejegyzés »

Mennyire…

Mennyire vágyik a lelkem a hóra, Ahogy a szűzi fehérségre, jóra, Mennyire vágyik a lelkem a jégre, Ahogy a sötét éjszaka a fényre, Mennyire vágyik

Teljes bejegyzés »

Feltámadás

Miután egy ismeretlen vírus elpusztította az emberiséget, meghatározhatatlan idő múlva elérkezett a feltámadás napja. A feltámadottak viszont úgy érezték, mintha csak éjjeli álmukból ébrednének. —Mi

Teljes bejegyzés »