Tábortüzes est füstösen illanó.
Felhevülő arc, bizsergető légzés,
megkísért-repít, mint a démontangó,
ahogy megremeg bensődben egy érzés.
Lángvarázs árnya játszadozik arcon,
tüzes cigány lány táncát ropja benne.
Káprázatos. Szikra zenére pattog,
mintha a világon más nem is lenne.
Nem baj, ha tiltott, csak azért is lehet,
bűbájba fullad a lusta gondolat.
Derűs pillanat – ha veled, ki szeret –
merész, vadmézes képeket bontogat.
Gitár szól, mámoros dallama röppen,
tovaszáll ringatón az éteren át.
Találkát remél, s a hajnali ködben
futó szellő szórja a tűz hamuját.
Author: Pocsai Piroska
Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás koromig szüleimmel és négy testvéremmel. A családban úgymond én voltam a „vakarék”, így a szeretet és kényeztetés ezer ágról szállt reám. A középiskolát 1968-ban Tiszaszederkény-Leninvárosban kezdtem, azóta itt élek családommal. Mióta nyugdíjas vagyok, írogatok, két éve próbálkoztam komolyabban gondolataimat versbe szedni. A POET. hu oldalon jelennek meg verseim Pocsai Piroska szerzői név alatt, valamint a Kaptárkövek Bükk aljai folyóiratban és a Rímkovácsok című lapban negyedéves rendszerességgel. A mindennapok érzéseit próbálom közvetíteni. Szeretem a szépet, szeretem az embereket és szeretem az életet.
