Édesanyai búcsú

Kedves Kislányom!

Ma,búcsúzom tőled,édesapád karonfogva vezet az oltárhoz,átad egy fiatal férfinek,kit másfél

éve ismertél meg,megkérte a kezedet tőlünk,mi igent mondtunk! Ma? Az életed legszebb

napja van! Új élet,egy közös élet kezdete! Édesanyád most búcsút vesz tőled!

Itt hagyod a családi fészket,jössz,mert mi neveltünk fel,nehéz lesz elszakadni,anya,még jobban

hiányzol,mint apunak,akinek a szeme fénye voltál.

Nekem? A legjobb barátnőm,átadtam amit csak tapasztaltam ebben  az életben,de nemcsak a

kislányom voltál,vagy,de különleges a kapcsolatunk,nem szokványos!

Miért?

Te,kis csillagom mikor kicsi voltál az életemet mentetted meg! Miért? Már sokszor elmeséltem.

Pár  hónapos baba voltál,a bal mellemet nem ” fogadtad” el,nem szoptál abból!

Megnézettem magam,és ott bizony csomó volt!  Így idejében kezeltek,nem lettem rákos,teljes

női mivoltomban maradtam!

Köszönöm,kicsim!

Az ég duplán vagy sokszorosát adja vissza neked,hálás vagyok,neked,az utolsó leheletig!

Mit várok még?

Kis unokám,unokáimat ringatni,és látni a mosolyodat,hogy boldog vagy!

Könnyes szemmel búcsúzom,tőled,kislányom,nagyon boldog házaséletet kívánok,édesanyád!

Varga Lajos
Author: Varga Lajos

Varga Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. A mindennapi életben pénzüggyel, közgazdasággal foglalkoztam. 1960 óta írok sokfélét: verset, novellát, egyfelvonásos drámát és rádiójátékot is. A művek 1978 óta kerültek irodalmi pályázatokra. Két saját kötetem 2003-ban jelent meg. Az Irodalmi Rádió 2014-es kiadványa a 40. közös antológia, ahol bemutatkozhattam. A rádión kívül a Somogyi Művészegyesület, a Váczi Mihály Irodalmi Kör tagja vagyok.     Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »