Tegnap elfelejtettek megcsókolni, és kihűlt a szám
Nem forrasztottam magamhoz szerelmünk parazsát
És egyre messzebb vagyok tőled, és a hiány mardosva tépdes
Élni így nem lehet, tovább nem lehet, hogy a tűz elenyésszen
Ma nem vagy itt s a lángerősítést kér
Rohanok hát lángoló lélekért
Jaj, egy nap mikor meg nem tettem
Csak nehogy ez legyen végzetes vesztem!
Ma nem tudlak csókolni messze vagy
De a távolság szét nem választhat
Most már kell a tegnap és a ma is egyben
Kérem, részesítsen ebben a kegyben!
Rohanok hát át a mán és a tegnapon
Hogy visszaszerezzük mit ez a két nap elrabolt
És a visszának nincs gátja
Híven szereti Önt a régi párja
S a mulandó nem az érzelem
Most a napok letarolva, mind kiterülve mert már mind csak gát, és átugorható
Forradalmi hangulatra biztató
Ön a forradalom maga, s én a tettestársa
Így lesz a napoknak büntetése és felelősségre vonása
Mert elraboltak tőlünk egyet mi nemes
De haragudni rájuk nem érdemes
Tort ülünk, de csak az ijedtségen és a kósza bánatom
Hisz nem ért minket végzetes ártalom
Author: Bereznai László Péter
Bereznai László Péter az Irodalmi Rádió szerzője. Diósdon nőttem fel, ahol a mai napig élek családommal. Erdőmérnöki tanulmányaimat Sopronban folytattam. Jelenleg végzős hallgató vagyok, az államvizsgára készülök. 2015-ig aktívan Sopronban laktam. Hazatérésem után kezdtem bele a sportéletbe és az írásba. Napi rendszerességgel futottam, és édesapám műhelyében dolgoztam. Ahol az üveges mesterséget tanulgattam. Először verseket írtam zömében, később már novellát és színműveket is. Egyik nyáron nagymamámat látogattam meg, és neki segítettem a ház körül és a kertben. Ekkor egy regényt írtam, amit jelenleg próbálok végleges formába hozni. A sport szeretete továbbra is mindennapjaim részét képezi, ahogy az alkotás is. Most leginkább, mint régen: futok, és úszom. 2018 őszén úgy éreztem, pályáznom is kell műveimmel, így találtam az Irodalmi Rádióra.
