KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK
Egy képzelt interjú
Tudsz még szárnyalni az égen?
– És Te? Mert úgy érzem, én nem.
Hiszel a hitben?
– Mondd, és az Isten?
Megbocsájtasz-e a szavaknak?
– Ha kimondatlanok maradnak.
és aki kővel megdobál?
– Egy kőben soha nincs morál.
s ki rád mosolyog a tükörben?
– Rögvest összetörném dühömben.
Visszajössz, ha távolba mész?
– Ha majd elhagy a józanész.
És mi van az újrakezdéssel?
– A múlt sajnos ellene érvel.
Kellenek-e új barátok?
– A régiek is patkányok?
Gyilkolnál-e valaha?
– Már tele a Walhalla.
Inkább király vagy szolga lennél?
– Nincsen hülyébb kérdésed ennél?
De van: Szegény vagy egy gazdag?
– Mindegy, mindketten meghalnak.
Van-e élő példaképed?
– Mondd, ezt most komolyan kérded?
Hiszel-e az üdvözítő mennyben?
– Nem. Ezért kell a pokolba mennem.
és az örök igazságban?
– Mindig az oldalán álltam.
Ami neked jó, másnak rossz?
– Ez ma már nem oszt, nem szoroz.
Van-e Isten?
– Sosem hittem,
s hogy létezik egy felsőbb hatalom.
Ez ma már egy világszabadalom.
A jutalmát elnyeri-e mindig a jó?
– Naponta elsüllyed egy tengeri hajó.
Mi az, ami izgalomba hoz?
– Ami nekem föld, az másnak kosz.
Mikorra hal ki az emberiség?
– Már kihalt, csak nem vette észre még.
Látod valahol a kiutat?
– A bolond üres zsebben kutat.
Álmodni ma szoktál-e még?
– Az ébrenlét nekem elég.
Mért írsz ilyen verseket?
– Hogy lerakjam terhemet.
Hiszel az örökkévalóságban?
– Amíg a fán egy rügyező ág van.
és abban, hogy majd minden jóra fordul?
– A sors nem támad szemből, hanem orvul.
Szeretnél egy jobb, egy másik világot?
– Ki halott, sírján nem szagol virágot.
Látom, már untatnak mindezek,
ezért tovább nem is kérdezek.
Author: Bárdosi Attila
Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...
