Rózsa Iván: “Legyen úgy, mint régen volt!”

Rózsa Iván: „Legyen úgy, mint régen volt!”

Márciusi ifjak fellázítottak egy egész népet;
Öreget és fiatalt, nőt és férfit, szüzet és némbert;
És megteremtették az egységet…

Közös volt a cél, kivívni a szabadságot;
Elszakadni a Habsburg-háztól, letépni a láncot;
Függetlenséget akartunk, önállóságot…

Ezer vagy több ezer éves nép a miénk;
Volt ez a nép Sándoré is, nem csak matyié;
Nem csak fletóé vagy ovié…

Népe volt lelkesedésnek, bátorságnak;
Nem, mint most: „hőkölésnek”, megalkuvásnak;
Másnak szeretném látni, másnak…

Legyen újra olyan, mint régen!
Sasként és ne verébként szárnyaljon az égen!
Különben végünk, végem…

Most megosztott a nép, s divatja van talpnyalásnak –
Népe most félelemnek, riogatásnak –
„Vezetői” lövészárkokat ásnak…

De gyűlölet is kovácsolhat egységet!
Ha más közös pont nincs, csak annyi véglet:
És valaki félhet, bizony félhet…

Csak valakinek tagadása persze nem elég;
De kezdetnek nem rossz, s kell hozzá merészség;
S nem is kevés, nem kevés…

Újra ki kell vívnunk a szabadságunkat!
De most nem külső az ellen, el kell zavarni az újgazdagokat!
Pöffeszkedő ál-nagyurakat…

Valójában helyezkedő senkiket, bunkókat;
Szervilis álszenteket, képmutatókat;
De sokat, sajnos sokat…

De hiába náluk minden hatalom;
Hiába a sok beetetett kutya-alom;
Én az „elefántdübörgést” hallom…

Mert, ha a nép megvadul, fékevesztett;
Ha már semmit sem veszthet;
Ha Isten őt felébreszted…

Aztán az indulatokat kordában tartod;
Ha már megtörtént a váltás, hallod?!
Csak akarnod kell, akarnod…

És ha nem rejtőzködsz, érezzük szándékod;
A magyarok Istenére esküszünk, ide a kardot!
Ha már elcsaltak a választások…

Mi más lehetőség maradna még?
Mi kellene, hogy őket a lopástól elrettentsék?!
Gázt is kell adni, de kell a fék…

Hamis most ez az egyensúly;
S nem igaz, hogy nincs ellensúly;
Hisz itt a nép, a régi-új!

És nem üt be majd a káosz, az anarchia;
Ha megszűnik ez a kvázi monarchia;
Csak adná Isten fia…

Kitermelődnek új szabadságharcosok;
Mert ami sok, az már tényleg sok!
Féltek-e már, liliputi „hatalmasok”?

Budakalász, 2019. február 28.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »