Rózsa Iván: „Legyen úgy, mint régen volt!”
Márciusi ifjak fellázítottak egy egész népet;
Öreget és fiatalt, nőt és férfit, szüzet és némbert;
És megteremtették az egységet…
Közös volt a cél, kivívni a szabadságot;
Elszakadni a Habsburg-háztól, letépni a láncot;
Függetlenséget akartunk, önállóságot…
Ezer vagy több ezer éves nép a miénk;
Volt ez a nép Sándoré is, nem csak matyié;
Nem csak fletóé vagy ovié…
Népe volt lelkesedésnek, bátorságnak;
Nem, mint most: „hőkölésnek”, megalkuvásnak;
Másnak szeretném látni, másnak…
Legyen újra olyan, mint régen!
Sasként és ne verébként szárnyaljon az égen!
Különben végünk, végem…
Most megosztott a nép, s divatja van talpnyalásnak –
Népe most félelemnek, riogatásnak –
„Vezetői” lövészárkokat ásnak…
De gyűlölet is kovácsolhat egységet!
Ha más közös pont nincs, csak annyi véglet:
És valaki félhet, bizony félhet…
Csak valakinek tagadása persze nem elég;
De kezdetnek nem rossz, s kell hozzá merészség;
S nem is kevés, nem kevés…
Újra ki kell vívnunk a szabadságunkat!
De most nem külső az ellen, el kell zavarni az újgazdagokat!
Pöffeszkedő ál-nagyurakat…
Valójában helyezkedő senkiket, bunkókat;
Szervilis álszenteket, képmutatókat;
De sokat, sajnos sokat…
De hiába náluk minden hatalom;
Hiába a sok beetetett kutya-alom;
Én az „elefántdübörgést” hallom…
Mert, ha a nép megvadul, fékevesztett;
Ha már semmit sem veszthet;
Ha Isten őt felébreszted…
Aztán az indulatokat kordában tartod;
Ha már megtörtént a váltás, hallod?!
Csak akarnod kell, akarnod…
És ha nem rejtőzködsz, érezzük szándékod;
A magyarok Istenére esküszünk, ide a kardot!
Ha már elcsaltak a választások…
Mi más lehetőség maradna még?
Mi kellene, hogy őket a lopástól elrettentsék?!
Gázt is kell adni, de kell a fék…
Hamis most ez az egyensúly;
S nem igaz, hogy nincs ellensúly;
Hisz itt a nép, a régi-új!
És nem üt be majd a káosz, az anarchia;
Ha megszűnik ez a kvázi monarchia;
Csak adná Isten fia…
Kitermelődnek új szabadságharcosok;
Mert ami sok, az már tényleg sok!
Féltek-e már, liliputi „hatalmasok”?
Budakalász, 2019. február 28.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
