Élni akarok, ne háborúzz

Élni akarok, ne háborúzz!

 

Elhallgatott épp a fegyverek ropogása,

tűzcsend van most  néhány perce.

Merre jársz most, gyermekét féltve dajkáló asszony,

ki a holnapot tartod öledben?

A házfalakról multiplikáltan visszhangzó csendben

feljajdul hangod sírva, majd a bajt feledve,

furcsán nevetve:

nem halunk bele, túléljük ezt is!

Katona! Adj vizet a gyereknek!

 

Tűzszünet van már néhány órája.

Felhangzik a müezzin imája,

majd keresztény ének hallik a távolból.

Mind az istenét szólítja; a katona addig hisz benne,

míg lövedék nem találja. Tudja, itt a vég,

s eltemeti magát s Istenét.

„Hol vagy Isten, kiben gyermekként hittem, míg anyám róla beszélt,

s homlokon csókolt, mikor beköszöntött a sötét.

Miatyánk, vagy a mennyekben?”

 

Tűzszünet van, már egy napja,

gyanús ez a csend, de mi haszna van!

Egy mihaszna gyermek kiszalad a piactérre,

az asszonyok  a kútnál mosnak, s nevetgélnek.

Az idősebbek  ki-ki tekintgetnek,

ráncos arcukon nyoma sincs már fiatalos kedvnek,

a szemükben ülő végtelen rezignáltság

némán beszél: ”Nekünk nincs sok időnk már,

de Te, Asszony! Vigyázz a gyermekre!”

 

Tűzszünet van, már egy hete.

Eljött a béke? Csak mi nem tudunk róla?

Feltámadt Krisztus? Vagy új kor köszöntött ránk Aleppo-ban?

Váratlanul vadászrepülők robaja töri meg a csendet,

hangjukra    földi rakéták sikolya válaszol  nevetve,

s a fejben tombol az adrenalin! Őrület!

Mint egy animáció, látszólag mese, mit ember rajzolt,

vörös festékkel,  véres valóságot.

Emberi kéztől vérzik a Föld!   

 

Újra tűzszünet van, még csak egy órája,

sebesültek után kutatnak néhányan,

megszokott intermezzo.

„Megszokni nem lehet, keresem kezedet,

fejemben repülők zúgását hallom.

Szétlőtt házak törmeléke porában remegő fakó fénysugár…

Fogj a karodba!

Vigyél magaddal!

Élni akarok! Katona, ne háborúzz!”

 

                                                                       RMB – 2018. augusztus 1.

RosaMaria B.
Author: RosaMaria B.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.”   Versei az életről, az emberi...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

EUGÉNIA

Az ódon pesti házak legendákat őriznek. A zárt kapuk mögött soha meg nem írt regények születnek, az öreg falak meséket suttognak régi, letűnt korokról és

Teljes bejegyzés »

Vihar után

Edit Szabó : Vihar után Eső után bodor felhők az égen, gomolyognak szürkén és még fehéren, leány arcát haragosan formálják, “Iris,kinek a mosolya szivárvány.” Félkörívben

Teljes bejegyzés »

Tomboló nyárharag

Tomboló nyárharag Az előző részek tartalmából: Elballagott a sok vén diák, megkezdődött Félcitrom és társaik próbaidőszaka. Az érettségik árnyékában egy-két pillantást vetünk időnként a Blokkra.

Teljes bejegyzés »

VÁLTOZÓ IDŐK

      Változó idők   Hegy tetején állok, s bámulom a várost, Táncot jár és mulat a teremtés szele, Alattam van minden mi egészségre káros, Vajon

Teljes bejegyzés »

Csilingel a szánkó

Edit Szabó : Csilingel a szánkó Itt jár már az év utolsó hava, decembert írunk a naptárakban, nagyszakállú nézi csomagolást, “Mikulás ment a hátsó gangon

Teljes bejegyzés »

Fehér tornacipő

    Anyám zavarban van. ­ –  Egy szelet dobostortát kérek, egy kis ásványvizet,­ – szünetet tart­ – és egy kis kávét kérnék még ­–

Teljes bejegyzés »