Tavasz egy napja

Tavasz bujkál a fák között,

Incselkedőn, kacagva szalad

Szeme ragyog, akár a gyémánt,

Ruháját szellők fonják

Felnéz az égre,

Kacsint a Nap tüzére

Illatát virágok nedvére szórja

Pirongatva néz a csendes rigóra

Suhan az ég kékjében

Bárányokat kerget a felhőkben

Zöldet szór a pázsitra

Szivárványt a virágra

Kopár szívekbe magot  vet,

Felszárítja a könnycseppet

Megmártózik a tó vízében

Megpihen a virágmezőben

 

Erdőkertest, 2019. március 19.

Szabó Mária
Author: Szabó Mária

Szabó Mária az Irodalmi Rádió szerzője. „Az vagyok, akinek látni akarsz engem” (Dan Millmann) Nyakas Istvánné vagyok, 1973-ban születtem, két felnőtt korú gyermekem van, boldog házasságban élek Erdőkertesen Budapesttől 27 kilométerre. Meséket és verseket írok, kisebb-nagyobb sikerrel. Írásaim megjelentek helyi és regionális újságokban, antológiában, mesekönyv formában valamint interneten is. Rajongok Ady Endre költészetéért. Három néven írok: Nyakasné Suszter Mária, N. Suszter Mária és Szabó Mária. Álmom egy önálló kötet megjelentetése saját művekkel. Az írás számomra egy másik élet egy másik dimenzióban, Isten ajándéka. Ha kaptuk, éljünk vele!

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A pokol kapui 2.

A pokol kapui2. A pokol kapui tátott szájjal nyitva állnak annyi bűnös lélek lépte át a földi világot, A bűnbocsánat ismeretlen fogalommá vált a felelősségrevonáskor

Teljes bejegyzés »

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »