Az író és a hétköznap

Mit akar egy író sima hétköznapon?
Erőltetné jussát, mint örökös a vagyont.
Örök őse akkor mégse a pillanat:
Hétköznap az író egy nevetséges alak…

(Pápa, 2014. október 20.)

Varga Árpád
Author: Varga Árpád

Varga Árpád az Irodalmi Rádió szerzője. Viszonylag korai árvaságra jutásom ellenére alapvetően jó kedéllyel megáldottnak látom magam kívülről. Bár élénken érdeklődöm időnként a közélet és a közállapotok iránt, lírám alapanyagát jobbára saját tapasztalataimból, életutamból merítem, ugyanakkor szeretek elgondolkodtatóakat írni. Prózával egyelőre még komolyabban nem foglalkoztam, de céljaim között szerepel. Kedvelem emellett az idézeteket, a popzenei dalszövegeket fürkészni, mert meggyőződésem, hogy a mai korban nagyobb eséllyel válik tartalmas kultúra-fogyasztóvá az, aki ezen rövid üzenetek révén, azokat persze alaposan megválogatva rá tud mutatni az emberi, művészi értékekre. Mindez összefüggésben van egyébiránt azzal, hogy tanári foglalkozásomból is adódóan fontosnak tartom a fiatalok számára a megfelelő példamutatást, ehhez pedig a frappáns, tömör irodalom ma talán járhatóbb út, hatékonyabb eszköz tud lenni. Mondhatni nagyon átalakulóban van jelenleg a költészet, ami sok mindennek köszönhető, de én itt és most élek, szeretem ezt művelni, ezért igyekszem olyan szellemi muníciót adni az esetleges olvasóimnak, hogy érdemesnek találjanak úgymond idejük nekem szentelésére. Eddig egy verseskötetem jelent meg magánkiadásban Kétszáz apeva címmel. Jövőbeli tervem folytatni a publikálást, melyet 2016 őszén kezdtem el, elsősorban az interneten. Honlap: https://vargaarpad.com/ Posztmodern mondókák (pdf) - elektronikus kötet az Irodalmi Rádió szerkesztésébenLényem anyám virága (pdf) - eleketronikus kötet az Irodalmi Rádió szerkesztésében  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Koldus és Király

  A zsúfolt téren harmonikaszó hallatszik. A villamos megállóban egy ládán ül a harmonikás, kopott kabátjának gallérja fázósan felhajtva. Nem kéreget. Nézi ahogy a tenyeréig

Teljes bejegyzés »

VÁNDOR VAGYOK

     VÁNDOR VAGYOK   Vándor vagyok eme Földön, Formázom rám szabott életem, Remélem hogy tartalmasan töltöm, Míg vissza nem hív a Végtelen.   Mert

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabadkainé Ágoston Eszter

Borisz, a hóember

BORISZ, A HÓEMBER Fagyos januári reggel virradt a hófedte, erdőszéli hegyoldalra. A zúzmarás ágakon élesen meredeztek a fagycsókolta, apró tüskék. A tegnapi lábnyomokat rég elfedte

Teljes bejegyzés »

Mennyire…

Mennyire vágyik a lelkem a hóra, Ahogy a szűzi fehérségre, jóra, Mennyire vágyik a lelkem a jégre, Ahogy a sötét éjszaka a fényre, Mennyire vágyik

Teljes bejegyzés »

Feltámadás

Miután egy ismeretlen vírus elpusztította az emberiséget, meghatározhatatlan idő múlva elérkezett a feltámadás napja. A feltámadottak viszont úgy érezték, mintha csak éjjeli álmukból ébrednének. —Mi

Teljes bejegyzés »