A kereszt lábánál

A kereszt lábánál

A könny csillogott
Az Úr Anyjának arcán
A fájdalom a vércseppek képében
Életre kelt a Golgotán
Rengett a Föld
A sírok megnyíltak
Zengett és beborúlt az ég
A természet mindenütt
Csak a gyászról regélt
Most újból kezünkbe vettük a korbácsot
És súlytjuk vele az Urat
A fejére helyezett töviskoszorút
Egyre mélyebbre toljuk
Hogy fájdalmát fokozzuk
Közben eltávolítják a kereszt jelvényét
Helyére bálványokat állítanak
Kik istentagadó pénzmágnások
Mivel emberek megvásárolhatók
Élükön , mint Antikrisztus
Soros György, egy vén cápa áll
Étvágya kifogyhatatlan
Filozófiája felfoghatatlan
Ha nem tudjuk megállítani
Akkor sikerül a demokráciát
Véglegesen elpusztítani
Ezért fohászkodjunk
A keresztfa alatt
Rejtsük bűneinket egy zárt koporsóba
Könnyeinkkel mossuk meg
Az Úr fáradt lábait
Tegyük le imáinkkal
Szívünk békés vágyait
Higgyünk és reméljünk
Az Úr igéretének
És higgyünk és reméljünk
Krisztus feltámadásában

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Vígh Erika

A „magyar” Feri

A „magyar” Feri   1957 januárjában, két és fél hónappal a forradalom kitörése után egy szőke, szeplős kisfiú lépett be a hatodik osztály tantermébe –

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

  Néha azért verselek, Hogy a bennem lévő érzelmek El ne vesszenek S emlékezzenek arra, hogy élhetek.   Köszönöm a jóistennek, Hogy túléltem ezt az

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Százszor köszönöm, hogy, szürke életembe felkelő napként gyakorta beragyogtál, köszönöm, hogy léptem elé rózsát szórtál. Bánt a kétely, hogy vajh megérdemeltem-e? Szeretem a rózsát, lábad

Teljes bejegyzés »

A kagyló

A férfi rosszkedvűen sétált a tengerparton. Lábával bele-bele rúgott a kagylókba. Egyszer csak meglepődve vette észre, hogy egy zárt hever előtte. Biztos üres. – gondolta.

Teljes bejegyzés »

Boldogok a szelidek

Boldogok a szelidek, mert övék lesz a Föld. „Egy angyal nappali fénybe rejtezett, áttörni készül az ózonréteget” Ő üdvözelte egykor Máriát, hogy meg fogja szülni

Teljes bejegyzés »