Rózsa Iván: Hús-vét

Rózsa Iván: Hús-vét

Hús-vér Húsvét;
A vétlen, bűntelen,
Hús-vér ember:
Vére a kereszten…
Nagy volt a tét!
Hús-vér Istenfit
Kellett, hogy Isten
Megfeszíttessen itt.
Szemét volt a tömeg;
Bizony, szemét…
Rajta legeltette a szemét;
Hogy szenved, kit ölnek:
„Ha te vagy Isten fia,
Tégy most csodát!
Szállj le a keresztről!
Na, milyen odaát?!”
De a műsor elmaradt,
Emberfi eltávozott…
Sokaság szétszaladt:
Legyen-e nap átkozott?!
Vagy mégsem?
Ó, nem, nem…
Mert harmadnapra feltámadt,
Más dimenzióba áthaladt;
Ment, ahonnan jött:
Ott ül most az angyalok közt.
Így történt, így esett…
Bár háromszor is elesett,
Bár fáradt volt és elesett;
Ezért úgy tűnt, elveszett…
De nem veszett el semmi!
„Csak” bevégeztetett, ennyi…
Így kellett ennek lenni.
Segítettek neki:
Keresztet vinni…
Nem volt hát egyedül:
Adtak neki inni…
S nem hagyott el Ő sem minket:
Porszemeket, „senkiket”…
Magunkra árván…
Újra-eljövetelére várván…
Feltámadásban bízván…
Evangéliumokat írván…
Minket Ő el nem ereszt!
Ott a sírokon a kereszt;
Ott van a templomokban,
Utak mentén, udvarokban:
Mementóként a történteknek,
Emlékeztetőül az embereknek,
Miben-kiben is hihetnek…
Ne hamis isteneknek!
Ne Mammonnak!
Ne földi hatalomnak!
Ne bálványnak!
Ne Sátánnak, ártánynak!
Ne üljenek fel pénznek!
És egyéb förtelemnek!
Háborús uszításnak,
Hamis propagandának,
Álságos politikának,
És bármi, talmi másnak…
Higgyenek ennek:
Az Isten-embernek!
Ki (vér)tanúságot tett:
Megváltott engem, téged…
Érted?! (…)

Budakalász, 2019. február 23.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »