Rózsa Iván: Hús-vét
Hús-vér Húsvét;
A vétlen, bűntelen,
Hús-vér ember:
Vére a kereszten…
Nagy volt a tét!
Hús-vér Istenfit
Kellett, hogy Isten
Megfeszíttessen itt.
Szemét volt a tömeg;
Bizony, szemét…
Rajta legeltette a szemét;
Hogy szenved, kit ölnek:
„Ha te vagy Isten fia,
Tégy most csodát!
Szállj le a keresztről!
Na, milyen odaát?!”
De a műsor elmaradt,
Emberfi eltávozott…
Sokaság szétszaladt:
Legyen-e nap átkozott?!
Vagy mégsem?
Ó, nem, nem…
Mert harmadnapra feltámadt,
Más dimenzióba áthaladt;
Ment, ahonnan jött:
Ott ül most az angyalok közt.
Így történt, így esett…
Bár háromszor is elesett,
Bár fáradt volt és elesett;
Ezért úgy tűnt, elveszett…
De nem veszett el semmi!
„Csak” bevégeztetett, ennyi…
Így kellett ennek lenni.
Segítettek neki:
Keresztet vinni…
Nem volt hát egyedül:
Adtak neki inni…
S nem hagyott el Ő sem minket:
Porszemeket, „senkiket”…
Magunkra árván…
Újra-eljövetelére várván…
Feltámadásban bízván…
Evangéliumokat írván…
Minket Ő el nem ereszt!
Ott a sírokon a kereszt;
Ott van a templomokban,
Utak mentén, udvarokban:
Mementóként a történteknek,
Emlékeztetőül az embereknek,
Miben-kiben is hihetnek…
Ne hamis isteneknek!
Ne Mammonnak!
Ne földi hatalomnak!
Ne bálványnak!
Ne Sátánnak, ártánynak!
Ne üljenek fel pénznek!
És egyéb förtelemnek!
Háborús uszításnak,
Hamis propagandának,
Álságos politikának,
És bármi, talmi másnak…
Higgyenek ennek:
Az Isten-embernek!
Ki (vér)tanúságot tett:
Megváltott engem, téged…
Érted?! (…)
Budakalász, 2019. február 23.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...