A Élet Szimbóluma

A bolondos Szél egész éjszaka kopogtatott az ablakomon,
Nem tudom, Beszélni akart-e hozzám, vagy csak Integetett nagyon….
Zúgva-búgva végigrohanta – úgy érzem – az egész Világot,
Dühöngeni kezdett, egyre jobban tombolt régi, öreg fűzfánkon.

Egy kicsit Egyenlőtlennek éreztem magamban a Csatát,
A szél szabadon Szárnyal, önfeledten tépheti a Helyben álló Fát!…
Innen-onnan hallani véltem érdekes, bármire fogható zajokat,
A Dühös Szél háborogva vitte magával a teraszon hagyott dobozokat….

Átvette Lelkemnek minden tombolásra ösztönző Fájdalmát,
A Természet Csodáival meséli, ami az értetleneknek csak egy “Kabát”!…
Aki Boldog álmát alussza és nem szemléli Soha a változó Éjszakát,
Annak nem jelent Éneket a Szél, nem értheti meg beszédes Dallamát!…

Aki a Napsütést a Madárdallal egy jegyességbe Magához köti,
Annak a Téli Szél szomorú Melódiája – hideg van! –csak ennyi!
Nem foghatja fel, hogy a Természet minden Bánatot elmesél,
Kinek szárnyaló Vízsugár a szökőkútból, kinek Élete, mint a Téli szél!…

Igazi Lelkük azoknak van, akik megértik: Ölelni és Tépni is tud a fuvallat,
Kik éreztek már Hideg borzongást, azok Becsülik a lágyan omló Dalokat!..
A Fiatalság és az Élet nagy szimbóluma a Természetbe rejtett tartalom:
Nézd a magabiztos Szabad Szél tépi, szaggatja a Helyben álló Fát Nagyon!….

Aki Elfogadja az erősebb akaratát, védtelen Meghajol, Behódol,
Közben talán… a Tavasz csókjában ébredő Rózsákra gondol…

(Minden jog fenntartva!)

Fidrich Ibolya Zirc, 2019. február 12.

Fidrich Ibolya
Author: Fidrich Ibolya

Fidrich Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. 1969. január 5-én születtem harmadik gyermekként a családomba. Általános iskolai tanulmányaimat Csetényben végeztem, aktív tagja voltam az úttörőcsapatomnak. Később  édesanyámmal a szomszédos Dudar faluba költöztem. A Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola tanulójaként 1987-ben érettségiztem, sajnálatos módon az irodalom iránt érzett szerelmemet könyvelő szakmára cseréltem. Egy év múlva férjhez mentem, és az életem további alakulását ennek a fontos döntésnek rendeltem alá.1988-tól Zircen élek, két felnőtt fiúgyerekem van, A GYES alatt elvégeztem a mérlegképes könyvelői szakot, és ennek megfelelő munkahelyeket töltöttem be. Titokban, vagy részben publikusan 12 éves korom óta írogatom a verseket. Már óvodás koromban felfigyeltek kiváló nyelvérzékemre, a magyar nyelv iránt érzett szeretetem, és a szerepléseken nyújtott teljesítményem alapján gyakran kaptam lehetőséget rendezvények megnyitásában vagy zárásában való aktív részvételre. Másfél évig voltam az Úttörőtanács titkára, beszédeimet magam fogalmaztam. Szeretek írni, imádom a magyar nyelv szépségét, kifogyhatatlan eszköztárát. Sokszor viccelődnek velem, hogy én “affajta könyvelő vagyok, aki versben adja be az adóbevallást”… A munkám mellett  rengeteget írok, próbálom magamat felzárkóztatni, hiszen az építkezés és a gyermeknevelés nem adott lehetőséget a kiteljesedésre. Most  próbálok a bennem rejlő tudás kamatoztatásával  olvasható-élménytadó “gyöngyszemek” -et alkotni lelkes közönségemnek.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »