A tenger partján merengve

Alkonyodik, elcsendesült a part.

A környéken itt senki se maradt.

A hullámok némán nyújtózkodnak,

lágyan nyaldossák a kavicsokat.

 

Sötét felhők ereszkednek vízre,

belemerengek emlékeimbe.

Lelkem fekete gyászruhát öltött,

szívembe szomorúság költözött.

 

Fárasztó volt az utam idáig,

rossz lett volna mindent tudni máig.

Esetleg nem is vállaltam volna,

ha tudom a sors ilyen mostoha.

 

Mennyi erőt kellett gyűjtögetni!

Mennyi könnyet kellett letörölni!

Miről kell a létben számot adni?

Mi mindent kell majd háton hordani?

 

Most már elég! Sok a fájdalomból!

Jöjjön egy boldogabb kor a jóból!

A sorsom trónján én hegedülök,

mellé csakis víg nótát fütyülök.

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Csillagfény alatt

  Így karácsonyra készülődve, fogadjátok szeretettel az Irodalmi Rádió „Nagy örömet hirdetek” antológiájában megjelent novellámat.   A csillagfény alatt Péter és Klára advent harmadik vasárnapján

Teljes bejegyzés »

Megfelelő pillanat hiányában

Megfelelő pillanat hiányában az ember általában nem tesz semmit. Ez nem tétlenség, inkább óvatosság. Figyel. Mérlegel. Számol a körülményekkel, amelyek jelenleg nem ideálisak, de belátható

Teljes bejegyzés »

…érted tettem

Bevetettem magam sajàt börtönömbe, Ott fuldoklom, és màr nincsen visszaút, Màr sohasem lehet szabad itt a lelkem, A lelkiismeret mindegyre visszahúz. Zűrös mocsàr húz egyre

Teljes bejegyzés »

Rád sem ismerek

Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai

Teljes bejegyzés »

„Pillanatkép”az autizmusról

Lili nagyot sóhajtva ült le a padra miközben az önfeledten csúszdàzó kisfiàn, Zolikàn legeltette a szemét.Nem volt rizikómentes elhatàrozàs, hogy elhozza őt ide.Kezét ölébe téve

Teljes bejegyzés »

A holnap kétsége

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi

Teljes bejegyzés »