Maya Hall | Múzsám

Szőke volt és locska, csacska
Benézett a múzsám egy pillanatra
Szeles volt és szertelen
Aztán elfutott hirtelen
Félt, meglátom a maszk mögött
Az arcán átfutó időt
Tudhatná, bár vannak ködök
De álmaink fénye örök

Maya Hall
Author: Maya Hall

Maya Hall az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 júliusában születtem, Budapesten, a családom azonban Baranyából származik, s engem is sok emlék köt oda. Gyerekkoromban sokat barangoltam a Mecsek erdeiben. Elvarázsolt a táj szépsége, a természet csodás csendje. Ott kezdődött ismerkedésem az állatokkal, a kíváncsiságom a gyógyító növények és a különféle ásványok iránt. Aztán, ahogy megtanultam olvasni, falni kezdtem a könyveket, minden téma érdekelt. Korán írni kezdtem, de úgy hozta az élet, hogy hosszú hallgatás következett. Az élet tanított, vágyakról és nehézségekről, hitről és igazságról. Szemlélődő, csendes ember vagyok, keresem és meglelem a hétköznapok csodáit, amik mellett a legtöbb ember vakon elrohan. Az embert kutatom, mint író, és mint lélekgyógyász. A megoldásokat keresem, vádaskodások nélkül. Leggyakrabban fantasztikus és történelmi témákat választok, de nem idegen tőlem a vers vagy a mese sem.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Akik már tudják

<span;>Megbarnult, nyári betlehem, <span;>tétova maradvány-félelem. <span;>Az ősz majd ronggyá áztat, <span;>s a fagy végleg elporlaszt. <span;>De most még tehetetlenül napba bámulok, <span;>a Kaszással szembeszálló halálmadár

Teljes bejegyzés »

Reggeli etűd

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Teljes bejegyzés »

A belső zsineg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Teljes bejegyzés »

Fényvarrat

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Teljes bejegyzés »