Mikor a Pirkadat útjára tér az Idő,
Mikor az Ébredés szemedre eljő…
Amikor Imára van napjaidban igény…
Elkezd Lelkedbe szűrődni a Fény!…
Ahol a madarak dalában Zene szól,
Csak Szépet hallasz, és csupa Jót…
Mikor pattogzás kukucskál Fák rügyén…
Elkezd a Lelkedbe szűrődni a Fény!…
Mikor fejedben Esőkoppanás csendesül…
Mikor a Napsugár a válladon szelíden megül…
Te hagyod, hogy hajadba játszva bebújjék…
Elkezd a Lelkedbe szűrődni a Fény!…
Ha megtanulod fogadni a saját Énedet…
Hitet, Szeretetet, ragyogó Reményeket…
Ha kapaszkodsz a Felhő ingatag peremén…
Elkezd a Lelkedbe szűrődni a Fény!…
Ha az Idő minden tanulságát kiragadod…
Belőle Jövődhöz a járdát kirakosgatod…
Lépésenként…igaz Hittel…kis kavicsonként…
Lassan megérintheted Lelkeddel a Fényt!…
Csakis lassan, nyitva hagyva azon Kapukat,
Melyeken át a Bizakodás nyer utat…
Olyanokat, melyen megnyílni be-betér…
Lelked maga lesz a Világosság, a Sarki fény!….
Fidrich Ibolya, Zirc, 2019. május 23.
(Minden jog fenntartva!)
Author: Fidrich Ibolya
Fidrich Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. 1969. január 5-én születtem harmadik gyermekként a családomba. Általános iskolai tanulmányaimat Csetényben végeztem, aktív tagja voltam az úttörőcsapatomnak. Később édesanyámmal a szomszédos Dudar faluba költöztem. A Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola tanulójaként 1987-ben érettségiztem, sajnálatos módon az irodalom iránt érzett szerelmemet könyvelő szakmára cseréltem. Egy év múlva férjhez mentem, és az életem további alakulását ennek a fontos döntésnek rendeltem alá.1988-tól Zircen élek, két felnőtt fiúgyerekem van, A GYES alatt elvégeztem a mérlegképes könyvelői szakot, és ennek megfelelő munkahelyeket töltöttem be. Titokban, vagy részben publikusan 12 éves korom óta írogatom a verseket. Már óvodás koromban felfigyeltek kiváló nyelvérzékemre, a magyar nyelv iránt érzett szeretetem, és a szerepléseken nyújtott teljesítményem alapján gyakran kaptam lehetőséget rendezvények megnyitásában vagy zárásában való aktív részvételre. Másfél évig voltam az Úttörőtanács titkára, beszédeimet magam fogalmaztam. Szeretek írni, imádom a magyar nyelv szépségét, kifogyhatatlan eszköztárát. Sokszor viccelődnek velem, hogy én “affajta könyvelő vagyok, aki versben adja be az adóbevallást”… A munkám mellett rengeteget írok, próbálom magamat felzárkóztatni, hiszen az építkezés és a gyermeknevelés nem adott lehetőséget a kiteljesedésre. Most próbálok a bennem rejlő tudás kamatoztatásával olvasható-élménytadó “gyöngyszemek” -et alkotni lelkes közönségemnek.