Csak a vonat késett

Talán teljesen mindegy, hisz úgysem látta senki,

Mert ritkán néz csak az fel, ki olyan idelenti.

És én mégis láttam azt ott, a fémszín pesti éjben,

Abban a furcsa, füstszagú, örök szürkeségben.

 

Talán teljesen mindegy, hisz úgysem érti senki,

Hogy minek néz az égre, aki idelenti,

Hogy minek néz az ember egy messzi repülőre,

Ha maga sem tudja, merre is repülne.

 

Talán teljesen bolondság elvágyni az égbe,

Talán jobb lenne gondolni az idelenti szépre,

Hiszen itt, az embert, ha utazni kívánna,

Annyi, de annyi, de annyi minden várja.

 

Csak az a baj, hogy a busz nem száll el a földről,

És nem mesél távoli, végtelen mezőkről.

A metró pedig nem jár már olyan nagyon régen,

De az úgyis csak a föld alatt megy, sosem volt az égben.

 

Mindegy, úgyis mindegy, nem láthatta senki,

Abban a fürge percben a repülőt az eget szelni.

Hiszen addig más történt idelent, a fáradt, öreg éjben,

Semmi különös, talán csak a vonat késett éppen.

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


SZÓFONÓ – 2024. november 11.

2024. november 11-én ismét hét szerzőnk alkotásai kerültek terítékre a SZÓFONÓban. Wolfné Rácz Erika, Felföldi Lajos, Molnár Julianna, Panyi Szimóna, Radnóti Katalin és Danny Waiter

Teljes bejegyzés »

Jó szomszéd, rossz szomszéd

Jó szomszéd, rossz szomszéd Boldog akinek jó sógor-szomszédja van együtt kóstolhatják a jó bort kinn a lugasban Ha a véletlen folytan felülnek a garatra együtt

Teljes bejegyzés »

Sötét szobámban

Sötét szobámban   Most sötét van szobámban, Hasalok közepén; Ott vagyok, s úgy, Ahogy lenni akarok én. Feketén, s búsan bámulnak rám, A szőnyeg porszemei;

Teljes bejegyzés »

Ha Te nem volnál

Ha Te nem volnál, én vajon hol lennék? Ha Te nem ölelnél, én kihez bújhatnék? Ki vigasztalna, ha szemem könnyben ég ? Nélküled-jól tudom,-nem ugyanaz

Teljes bejegyzés »

Nyomott idő

Üresen konganak e régi házfalak, Róluk tán még a gondolat is lepereg, Homályos egy őszi borulat Lepi el a teret, s lelkemet. Madár se mozdul,

Teljes bejegyzés »