Szánalmas vagy?
Csak mert koldulod a szerelmet,
ott, hol mint korhadt fatörzsben az élet,
annyi sincs már?
Csak mert vágyod a tiszta csókot,
mely örök időkre forraszt össze?
Szánalmas vagy?
Csak mert hiszed a barátot,
hogy lehet még bízni,
hogy nem kell mindig
Istent hívni,
mert ember is lehet még jó?
Szánalmas vagy?
Csak mert mersz érezni,
nevetni a jajszók-tengerében,
szeretni a folyton feketében
járó szívek között?
Szánalmas vagy?
Vagy csak valamiféle
kihalófélben
lévő faj,
ki segítségért kiált?
Kiálts!
Ordíts!
Hogy halljam,
nem vagyok egyedül!
Hogy érdemes még
szívem egyre vastagodó kérgét
újra és újra feltörni,
hogy érdemes még
bízni, hinni…
Szánalmas vagy?
Csak mert tudod,
hogy életet rejt,
s álmokat sejt
a korhadt faág!
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm - amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik - megsokszorozódik.
