A megtévedt liberalizmus

A megtévedt liberalizmus

A radványi sötét erdőben
Bóklászok utat tévesztve
Lidérces álmok követik nyomomat
Mélyen a köpenyembe zárom magamat
A fenyvesek suttognak, a bokrok suhognak
A baglyok pedig a holnapról álmodnak
A természet az életről regél
A múltunk csak mesél, csak mesél
Hátunk mögött hagytunk izmusokat
Gyakran idézgettümk neves halottakat
Kiknem útmutatásait próbáltuk követni
Igy sikerült a szeget Krisztus keresztjébe beverni
Végül megérkeztünk, s körülnéztünk
Mindenütt a pryd zászlaját lengeti a szél
Szócsövük a család megsemmisítéséről regél
Miért kell borssal hinteni az ételem
Mert komiszul megkeseriti az életem
Miértt kell pálinkával locsolni torkomat
Mikor a habzó sör már oltja szomjamat
Miért kell a függetlenség látszatát kelteni
Hogy könnyebb legyen a mózesi kőtáblát széttörni
Az élet mára már nem érték
A szabad szerelem lett a vegyérték
A szolidaritás: adakozz az abortusz végzésére
Ez lett a mai liberálisok büszkesége
S aki nem követi eszme világukat
Nem fogja elkerülni lelki máglyájukat

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Akik már tudják

<span;>Megbarnult, nyári betlehem, <span;>tétova maradvány-félelem. <span;>Az ősz majd ronggyá áztat, <span;>s a fagy végleg elporlaszt. <span;>De most még tehetetlenül napba bámulok, <span;>a Kaszással szembeszálló halálmadár

Teljes bejegyzés »

Reggeli etűd

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Teljes bejegyzés »

A belső zsineg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Teljes bejegyzés »

Fényvarrat

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Teljes bejegyzés »