Lét-regény… 2/2

Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva.

Ősz:

Vége már a nyárnak, a napfény erőtlen,
Majdnem elvész már a fakón-kékes, égen…
A kis-bogarak, már csak életuntan csámborognak,
Keresik, nyomát a már végleg elmúlt szebb napoknak.

Ősz
Leple
Fényt takar.
Vánszorgó lét
Emléket kutat.
*
A nyári zajok, csak emlékek már, ezeket meg már a csend benőtte,
Ideértek a színtelen, csendbe bujt napok és azok egyvelege.
Voltak, régebben szép, tiszta napok, énekelt, nagyszerű nyári dalok,
De az ősz ezeket, mint árvíz elmosta, ránk borultak, szürke napok…

Mi
Szép volt,
Nyoma sem
Maradt. Jöttek
Ködös, bús napok.
*
Tolakodó ősz van már, ami elmosta az élvezett nyarat,
Alig van már virág, ami a kertünkben még nekünk bólogat.
Az ősz csak egyszerűen lesöpri a növények gyengül leveleit
És az avar sem zöld, inkább megmutatja oly’ változatos színeit.

Színt
Vesztett
Lét köszön
Ránk. Érkezik
A nagy változás.
*
A múlt-nyár néha még, küld nekünk kis meleg-remény fuvallatot,
De az idő nem áll meg, a szélvihar, nagy viharokat hozott.
A hajnali harmat, reggelre már sűrű köddé lett,
És a reggel, fázós… egyre vadabb hidegebbé lett…

Tél:

Gyönyörűek a hópihék, de, még csak úgy, hevenyészve hullanak,
A sötét felhőkből. Csillámporként szépek, nem idéznek múltakat.
Nem süvítve, halkan, de támad a jeges szél,
Ember balgán bízik, nem lesz ebből oly’ nagy tél.

Hópelyhek fényezik tél sötétjét,
Embernek csillanó, apró remény, folytatni létét.
*
Mondják, hogy a tél is lehet szemgyönyörködtetően szépséges, gyönyörű,
De a vad hidegben az élet szinte elvész, élvezni olyan keserű…
Az őszt is meg kellett élni, a harmat olyan nagyon nedves volt,
Aztán ő is elment, vele az idő is messzire bandukolt.

Mulandóság emészt… Élvezni szépet, ellenállhatatlan.
Képtelenség… Túlélés nehéz. Időmúlás megállíthatatlan.
*
A hideg pillanat még nem múlt el, uralja a zúgó csend,
Az orvosok is csak tétlenkednek és a pap is csak esend…
Mint jegesmedve a téli erdőben, mikor megtöri a csendet,
Sok letört ágat hagyok hátra… még a hideg is fázón feszengett.

Lélek csendbe didereg, fohászra, felelet vár…
Mindenségbe szabadon felemelkedni már.
*
Tél az ostorát vadul pattogtatja, többször arcba csap vele,
Látni, ő majd megmutatja, hogy ki a tél-vég fenegyereke.
Bár a hóvihar kemény, az ő uralma, féktelen gyorsaságában van…
A jég birodalmának az igazi ura, akinél hideg kasza van…

Nem ismer kegyelmet, csak kaszál,
Visz jeges birodalmába a halál.

***

Adjon az Isten álmot, abban meg, adjon vágyat,
Az álmokban adott vágyaknak… jó erős szárnyat…
Ha meglesz, álmomban átélem… kerülök árnyat…

Vecsés, 2017. augusztus 20. – Szabadka, 2017. augusztus 21. –Kustra Ferenc – A verset én írtam,
alá az apevákat és 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A vegyes címe: Télbe veszett ősz!

Kustra Ferenc József
Author: Kustra Ferenc József

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője. ÍRÓI ADATLAPOM – KUSTRA FERENC JÓZSEF Írni 1997. -ben kezdtem egy élmény hatására. Szoktam írni: verses műveket, haikukat és a társait, különleges versformákat, aforizmát és novellákat. Végzek versforma-szerkesztői, fejlesztői munkásságot is. Eddig valamivel több, mint 3300 verses művem van, ebből még kb. 1200 verses mű, kéziratban. Novellákban is van még kb. 30 mű kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3600 db. -t eredeti Basó féle stílusban, és cca. 480 db. -t európai stílusban. Az egészből cca. 350 senrjú formában íródott! (A szakirodalomban többen is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek… de, végül is még összehasonlítani sem lehet a két nyelvet! Meg így legalább van konkrét szótagszámuk az íróknak, és ezzel el is lett kerülve az anarchia! Bár a szabad versírók, még a szótagszámot sem tisztelik!) Én személy szerint ragaszkodok a hagyományos formákhoz és elutasítok mindenféle „szabad-liberális” versformát, mert az nem vers, hanem csak egy tördelt novella, jobb esetben! Naponta írok. A rekordom, hogy egy nap 7 óra alatt 8 versformában 9 művet írtam. Írok; haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga-láncverset, és Tankát is (Ebből...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Még futok

Edit Szabó : Még futok Még futok hegyek közt kövek ormán emberösvények nyomdokába lépek velem szalad a holnap az útjelző visszamutat átfutottam már a célt

Teljes bejegyzés »

Reggeli ébredés

Reggel hat óra van. A csend mélyének közepén hirtelen megszólal az ébresztő idegesítő hangja, mely rögtön azt üzeni, hogy ideje felkelni, amit én teljesen figyelmen

Teljes bejegyzés »

Szembenézés a veszteségekkel

Szembenézés a veszteségekkel Az előző részek tartalmából: Egy újabb év ért véget az Akvarista Blokk történetében, egy ellentmondásokkal teli év. Tartogatott örömöt, szépet, jót és

Teljes bejegyzés »

Nem akarsz Anettem?

Szita az életem, Anettem! Hiányzik veled a szerelem… Mért kell nélkülöznöm? Testemben… epedőn! Nem akarsz már engem Anettem? Szerelmes szívedre éhezem, Az nagyon kellene, úgy

Teljes bejegyzés »

Kicsorbult szemek

Kicsorbult szemek, gonosz tettek, Nem akarok élni veletek. Emberek! Ember teszi ilyenné a világot, De fogjunk össze és más világot Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk

Teljes bejegyzés »

Dögcédula

Nincs a nyakamban dögcédula, Mert már nem is vagyok katona. De! Katona vagyok az életben, Ebben a legsűrűbb regimentben. * Harcos az élet Frontja, itt

Teljes bejegyzés »