Juhfarknyi lehelet

Juhfarknyi lehelet

( a vulkáni hamu életet fakasztott )

Ki hiszi el nekem, hogy az élet vízét ismerem?

Nem messze innét, hol tanyát vert a jobblét,

hajszálgyökerek isszák a hegy dévaj porát,

hogy milliónyi izgatott fürtben ott lakjon az Isten!

Ő adta ezt nekünk, mi néha gyógyszerünk,

éljünk hát vele bátran, gyöngyözzön a pohárban,

benne lüktet mantra, áldás, ősi titok, csodavárás!

Németh Zsolt László
Author: Németh Zsolt László

Németh Zsolt László az Irodalmi Rádió szerzője. „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”Valahogy ez a nagyszerű gondolat mindig elkísér, akár alkotás közben is. Aki leírta zseniális ember volt, etalon, a mindenséggel mérhető. Sokszor gondolok azokra a nagyszerű művészekre akik gyermekkoromtól fogva hatással voltak rám, lehet akár zenész, képzőművész, színész.. Már nagyon fiatalon ilyen emberek közt mozgolódtam, édesapám hivatása okán. Egy nagy szimfonikus zenekar fontos embere volt, én pedig sokat „tébláboltam” mellette. Mostanság is gyakran beszélgetünk ezekről az emlékekről, nem kihagyva a humoros epizódokat.A szociális szférában dolgozom, mely néha embert próbáló feladat, ám szeretem a kihívásokat. Hívő emberként próbálok a mindennapokban élni, ami nagyszerű dolog a nehézségek ellenére is! Antológiákban, irodalmi folyóiratokban, pályázatokon publikáltam, több a Nyugat-magyarországi Egyetem által meghirdetett pályázat és egy nemzetközi 56'-os pályázat nyertesei közt szerepelhettem, előbbiekben első, utóbbiban második helyezettként.. A SZÓ-KINCS antológia is megtisztelt bizalmával 2017-ben, az Aquincumi költőversenyen szintén 2017-ben döntőbe jutott egy hexameterem. 2018-ban a SZÓ-KINCS szerzők antológiájába hívott meg az Aposztróf Kiadó, s nagy öröm volt számomra, hogy az Irodalmi Rádió is befogadott nagyszerű alkotói csapatába. Jó tudni, hogy mennyi tehetség jár-kel köztünk! Tagja vagyok a Héttorony Irodalmi Magazin szerzői gárdájának is hosszú évek óta, a Holnap Magazin írott változatában...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »