Rózsa Iván: A nyáj
A birkanyáj befelé pulzál. A centripetális erő a nyáj szélére löki a gyengéket, és az átlagtól eltérőket. Őket, a leszakadókat, tépik szét először a farkasok…
A nyáj könnyen terelhető: elég hozzá egy-két puli vagy más pásztorkutya. A kutyák engedelmeskednek a pásztornak, a juhok pedig a kutyáknak…
A nyáj szürke, átlagos egyedekből áll. Nincsenek itt egyéniségek, ha lennének is, hamar kitaszítaná őket a csak a megszokottat ismerő többség, a massza…
A nyáj szívesen átadja a döntés jogát és felelősségét másnak: például a pásztornak és kutyáinak. Döntsenek ők vészhelyzetben!
A nyáj könnyen megtéveszthető. Néha megesik, hogy vakon bíznak a pásztorukban, akiről viszont később kiderül, hogy a farkas legjobb barátja…
A nyájat összetartja azért a nyájszellem: idomulni, simulni, lapulni kell. Nem kidugni a fejed a tömegből, legelj együtt a többiekkel!
A nyáj a rossz értelemben vett túlélésre számít. Erre játszik. Rábízza magát teljesen a pásztorára, aki vissza is élhet a helyzettel: feláldozhatja a nyáját a farkasnak…
Mit is mondjunk; meg is érdemlik a birkák gyávaságukért a sorsukat! Csak sokszor azokat is érinti a dolog, akik nem tagjai a nyájnak, sőt az ide tartozókat meg is vetik. Nos, értük már tényleg kár!
Budakalász, 2019. július 7.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...
