Nem tudod, ki vagyok?
Nem érted a lenyomatot, mit
otthagyok magam után,
amikor kiléptem az ajtón?
Nem tudod, hogy láthatsz bennem
ördögöt, – ki rögtön felröhög,
amint gyengének lát –,
mikor mások szemében angyal vagyok?
Nem tudod, hogy láthatsz bennem
szörnyet, – ki elől menekülni
fejvesztve muszáj –,
mikor mások szemében tündérnek tűnök talán?
Nem tudod, hogy láthatsz bennem
cédát, – nincs az a préda,
ki előlem menekül –,
mikor mások szemében vagyok szemérmes nő,
ki a fehér lepedőt talán még férje ágyában sem gyűri?
Nem tudod, ki vagyok?
Mosolygok.
Mert én válaszolni
erre is tudok:
Nem vagyok más,
mint én… egyszerűen csak én…
Lelked színtiszta lenyomata
elméd kiélezett tükrén…
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.