Rózsa Iván: Tévedések vígjátéka
A madár
A legsimulékonyabb madár piszkít először a fészkébe…
Tévedsz!
A legnagyobb tévedésed az, amikor tévedhetetlennek hiszed magad!
Végtelenség
A Végtelenség
A Végtelenből ered,
S Végtelenig ér…
Part
A Végtelen partján lehet, hogy semmi sincsen… Az is valami!
Más is
Tévedtél, és ebbe más is belehalt már…
Udvari bolond
Királyok bolondja-bolondok királya… Szabad ember: mindig azt mondja, amire gondol…
Az igazság kútja
Az igazság kútja feneketlenül mély… Kevesen is szállnak alá – a mélybe. A kútba leereszkedés és a visszajövetel egyaránt kegyetlenül veszélyes!
Bocsáss meg!
Bocsáss meg, Istenem, mikor szidlak! Te akkor is velem vagy, amikor úgy érzem, nem is létezel…
Mamelukok
A bolond nála tehetségtelenebbekkel veszi magát körül. Akiknek nem is számíthat a véleményére, hiszen mint birkáknak, nincs is saját véleményük. Csak bolond főnökük szavait visszhangozzák vissza. A bolond szereti azt hallani, amit csak akar. Ami a fülének kedves. Főleg a saját hangját… Csak egy idő után teljesen elszigetelődik a külvilágtól, a valóságtól – az igazság sosem érdekelte – és magára marad. Bezárkózik a saját bolond világába, a bolondságába menekül. Isten nyugosztalja!
Pillanat
Pillanat-emberkék pillanatnyi kis érdekükért beáldozzák röpke kis életüket, pillanat-lényüket…
Loch Ness
A tó mélyén lehet, hogy szörny lapul. Ahogy egyes emberek lelke mélyén is. És felszínre is törhet, bukkanhat! Ki, milyen igazándiból?
Valóság
Kaparjuk meg a dolgokat! És kiderül: mi a valóság, mi rejlik a dolgok mélyén?! Legtöbbször semmi, csak üresség…
Tévedések vígjátéka
Tévedések vígjátéka ez a bolygó, és rajta az ember, s ez az ország… Az is tévedés, hogy erre a világra születtél… De talán mégsem véletlen! „Ebben az életben, semmi sem véletlen…” Nem véletlen, hogy tévedés… Nem tévedés, hogy nem véletlen… Tévedés, hogy véletlen…
Budakalász, Lupa-tó (Öböl-strand), 2019. július 11.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
