Farkas Ilona: Emlék-foszlányok

Hullám habján táncot lejt a vízi sellő,
hajlong: a tengermély lényeinek tetsző;
ringatja végtelen – fényes pódiumán,
libben tündérbája – csillog a víz fodrán;
vágytól reszkető Hold bársony csókját lopja,
tünemény szépségét a mélybe álmodja!

Ilyenek: illanó foszlányú emlékek,
harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett,
de a sejtek hűen megőrzik a rezgést,
érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét;
bárhol és bárhogyan tengetjük életünk,
beégett lelkünkbe – csak együtt élhetünk!

Ha csendre inted a leheletnyi hangot,
megriaszthat, hogy a mélycsend milyen hangos;
engedd, hogy gyöngyfénnyel most felfelé törjön,
a vágyálmú kedve – áradva ömöljön.
Kitáncolja magát – megpihen csendesen,
mindenség zugában békésen szendereg!

Farkas Ilona
Author: Farkas Ilona

Farkas Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Téten születtem 1942-ben. A gimnáziumi érettségi és a főiskola elvégzése után tisztviselőként dolgoztam. Mindig rajongtam a költészetért. Diák koromban több szavalóversenyt nyertem. Versírásra három évvel ezelőtt szántam rá magam. 3 hónap múlva megjelent egy versem a Kisalföld megyei napilapban. Lelkesen folytattam tovább a versírást. Ezt követően e lapban további 15 versem jelent meg. (Ma már nem közöl amatőr verseket a lap.) Jelenleg 420 versem van. 2016-ban a Szegedi Dél-Kapocs Művészeti Alapítvány pályázatán egy versemet a legjobbak közé választották. Verseim néhány antológiában is megjelentek. 2017-ben két önálló verses-kötetem jelent meg.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Ilikém, megható és szép a versed, nem véletlen lett a könyved címe: ” Leheletnyi hang”.
    E csodás könyv hangja „felfelé törjön” – ” áradva ömöljön”!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hétköznapi történet

Bemegyek egy hatalmas bevásárló központba. Mennyi minden található itt, valójában nincs is annyi időm, hogy végig tudjam nézni. Az emberek nyüzsögnek, mint a hangyák –

Teljes bejegyzés »

A szenvedő

A kápolna kopott képén Szűz Mária szemét nézvén Könny kúszott a két szemembe Anyja néz a szenvedőre Kiszárad a szája sivár sivatagban messze kiált Szeretné

Teljes bejegyzés »

Elégia 2019 novembere

Aszott falevelek bántó zizegése lelkem darabkáit röpítik a szélbe. Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty. Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog. Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék. Fészkükben

Teljes bejegyzés »

Tavasz

Kinézek az ablakon, vacogok, Érzem, én is jégvirág vagyok. Szállingózik, kavarog fehér hó, Befagyott sok pocsolya és tó.   Bundát öltök, s kesztyűt: jó meleg!

Teljes bejegyzés »

Valamikor

Valamikor   Valamikor ismertél, Valamikor kedveltél, Valamikor öleltél, S valamikor szerettél.   Valamikor csókoltál, Valamikor hű voltál, Valamikor szóltál, S valamikor suttogtál.   Valamikor bújtál,

Teljes bejegyzés »