Farkas Ilona: Hozsánna kikelet

Mandula virága – menyasszony mosolya,
dúslombú tavasznak elsők közt bimbója;
ezüst fény, rezgő Hold, miriád tűzcsillag
a vizek tükrében csábosan rád csillan!

Hozsánna kikelet – édes fűszerillat,
téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad;
harmatcseppben fürdik a szép jácint virág,
lágy szellő muzsikál – dallama mennyvilág;
dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik,
pezsdíti az élők minden érzeményit!

Hagyom, hogy érintsen, járja át a testem,
ifjúi pezsgéssel vidítsa a lelkem;
öleljen magához, csókoljon csodája:
kikelet balzsama, varázsa, múzsája!

Farkas Ilona
Author: Farkas Ilona

Farkas Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Téten születtem 1942-ben. A gimnáziumi érettségi és a főiskola elvégzése után tisztviselőként dolgoztam. Mindig rajongtam a költészetért. Diák koromban több szavalóversenyt nyertem. Versírásra három évvel ezelőtt szántam rá magam. 3 hónap múlva megjelent egy versem a Kisalföld megyei napilapban. Lelkesen folytattam tovább a versírást. Ezt követően e lapban további 15 versem jelent meg. (Ma már nem közöl amatőr verseket a lap.) Jelenleg 420 versem van. 2016-ban a Szegedi Dél-Kapocs Művészeti Alapítvány pályázatán egy versemet a legjobbak közé választották. Verseim néhány antológiában is megjelentek. 2017-ben két önálló verses-kötetem jelent meg.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Ilona!

    Talán már nem használod a blogodat, én mégis írok neked. Gyönyörű, véleményem szerint igazi költői magasságokat megidéző verset írtál. Nagyon, nagyon köszönöm szépen, hogy elolvashattam.

    Szeretettel:

    Katica🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Zene

Bármilyen műfaj is mit hallgatunk, Megnyugtat, és elfeledjük minden bajunk. Van, ki őrjöngve adja ki magából bánatát, Más pedig ámulattal hallgatja az áriát. Reppelve hadarja,

Teljes bejegyzés »

Idősek

Miért van az, hogy mindig okítunk, Mert náluk mindent jobban tudunk. Hogyan mondjuk, az sem mindegy, Ezt néha mi, idősek sem értjük meg. Halad az

Teljes bejegyzés »

Fiatalok

Miért van az, hogy öreget fiatal nem ért meg, Szavai üresen maradnak eszének. Bántásnak, s nem tanácsnak hallja a szavakat, Pedig érzi, hogy azok biztosan

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Te tudod, drágám, mennyi mindenen mentünk keresztül… Hányszor szorítottam meg kezed, mikor mardosott belül A lélekmarcangoló, nyomasztó űr. Te tudod, mennyi minden …a mindenem vagy nekem

Teljes bejegyzés »

Te – mindenhol

A fűszál úgy hajlik el a szél súlya alatt Mint a hajad, amikor kezemmel simítom. És a szellő úgy susogja körbe a nyakam, Mint amikor

Teljes bejegyzés »

Őszi égbolt

Ránkzuhant a nyomasztó őszi égbolt. Hullajtotta szakadón a könnyeit. Üldözött., és nem maradt hová bújnom…. Ez égszakadásban nem láttam semmit. Csak vártam bambán, és vártam

Teljes bejegyzés »