Te, kis darázs, nem bántanál,
csak a virág, az érdekel,
a békés egyensúly dalát
légy hát okos, zümmögd csak el.
Te, Nap, adakozásodat
dalos kedvemmel fogadom,
télen vacogtam már sokat,
az izzadás csak jutalom.
Te, kis csípős csalán-bokor!
Tudom, védened kell magad,
leveledet, ha megfogom,
a nyár heve megsimogat.
Ó, kis csapatnyi kormorán
sziklára gyűlve vár nagyon
valahol a kék Adrián.
– Jövőre majd! – fogadkozom.
Igen, mert kell, legyen jövőm,
legyenek még vidám dalok,
jók, frissek, újak, perzselők,
habár csak vágyódás vagyok.
2018. augusztus 3.
Author: Bognár Stefánia
Bognár Stefánia az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2009. cím birtokosa. Ady születésnapján láttam meg a napvilágot. Talán ő adott ajándék-álmot? A vers-rajongás jött velem, de a reáliák is lényegem. A matematika lett a győztes, vele telt a munkás élet. Egy nyugdíjas hajnalon versek jöttek értem s a lelkemet felcseréltem. Dagadt az íróasztalfiók, erről csak néhány beavatott tudott. Hosszú évekig tartott, míg önmagamat elfogadtam, unszolásra pályázgattam. Így kerültem egy kiadóhoz, majd matematikai szakvélemény-igény kapcsán munkát kaptam, új lehetőség köszöntött rám. Egy más világ tárult elém, kitágult a látóköröm, sok új barát, sok új öröm… Tanulás, munka, tapasztalat… S a versek, aforizmák gyarapodtak ez idő alatt. Mit akarok? Gondolkodtató vagy könnyed perceket adni, értékeket kicsikarni, megvallani a közös ember-sorsot, kimondani, mit más is érzett, de nem mondott. Régi és új barátaim közt állni még a vártán, a lét s a nemlét határán.