Fazekas Imre Pál: Emberhangú völgyeken

búcsúzó napok
rózsaszín felhőiben
mélységek magaslatok
elmúló perceiben
az éj leple közel

nagy lombos erdők
zajgó hangja elcsitul
színes hullámzó mezők
álmát látni elindul
aranyfelhőkön a szél

az est nyújtózik
hunyja szemét a virág
dombokon hallgatózik
az éj bogárvilág
a megpuhult sötétség

üregbe rejtett
méz mellett a méh szundít
és félálomba lejtett
bibét zümmögni tanít
a dongva döngve édes

madarak fészkét
szárnyak alatt csipogó
fiókák sárga csőrét
a sohasem szunnyadó
vénuszi fény vigyázza

elfüstölgött már
legtávolibb mezőn is
zsarátnokát őrző nyáj
ezer csillagfényén is
már elfogyatkozó Hold

a jó gyerekek
játékegek peremén
szállnak mesekerekek
édes Göncölszekerén
csokoládé álmokon

fáradt nap után
alszik már a jó munka
álom dolgozik csupán
a boldogság dalnoka
őrangyali fénysugár

tágas égbe fenn
szentté írott könyveken
embertörténelem
tágul szét a könnyeken
üdvre vágyva fényre vár

patakok mentén
suttogó földek nyoma
tél és nyár erezetén
a szeretet ostroma
biztosan tengerhez ér

új rügyfakadás
tavaszáradás – lelke
élő igearatás –
őszidő levélcsendje
embertél ígérete

közel messze hang
zengő hívó szívből szól
oly tiszta nyelvű harang
megtalálhat bármikor
aranyige szövedéke

kinek természet
egy kedves lét sugára
élő hang cseng és leng
tere van nincs határa
bennünk daloló szép

közel és távol
kétség és remény szárnyal
messzetűnt éjszakából
értő szellemi vággyal
időben minden szabad

összefonódott
gondolattér hegyeken
értelembe csomózott
emberhangú völgyeken
illatok zuhognak át

Fazekas Imre Pál
Author: Fazekas Imre Pál

Fazekas Imre Pál (1930-2020) az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2012. cím birtokosa, posztumusz szépirodalmi életműdíjas költőnk. “Félve néztem szét a világban. Mit keresek én ott, ahol az ember fiának van anyja is apja is, és mégis teljesen árva. Talán ennek köszönhetem, hogy hamar szétnéztem a világban. Arra ösztönzött gyermekkorom óta, hogy írásba rejtsem a legszebb, legemberibb, legistenibb szót: SZERETLEK ÉLET! 1930. április 16-án Budapestem születtem. Apám kun, anyám jászsági. Már csecsemőként, kisgyermekként, később munkabíró fiatalként dobált a sors nagynénik, rokonok, nagyszülők között. Amíg felnőttem, 10-15 helyen szerte az országban, szinte minden nyelvjárási területen rám rakták az élet jó, jobb, keserűbb alapjait. Életem végéig hiányzik azonban az anyai szeretet, az apai intelem. Ezt azok tudják csak, akiket életükben nagyon sokszor megrázott a tiszta, az igaz érzelemhiány. Engem nagyon sokáig kísért. Édeseknek, mostoháknak rövid időre kellettem. Eriggy-csináld te büdös kölyök! Soha semmire nem becsültek. Egyik helyen a földön való gazdálkodást (szánts, vess, kaszálj, kapálj), a másik helyen hentes, mészáros, kocsma, szatócs munkát űztem hajnaloktól késő éjszakákig. A mostohák űzve-hajtva kiélték magukat rajtam. Tanulmányaimban erősen gátoltak. Úgy 17 éves lehettem, amikor végső búcsút mondtam a rokoni „szülői házaknak”. Előbb alkalmi munkákból éltem, majd beálltam egy nagykereskedőhöz inasnak, ahol végre volt jóllakásig mit ennem,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 1 = 4

Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

  Andreának (alias Hárpi, „a Párja”)   boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,

Teljes bejegyzés »

Az árnyas fák alatt

Az árnyas fák alatt. Az árnyas fák alatt magamba szálltam Gondjaim elűzni, nyitottam a világra A természet őszinteségét csodáltam Ezzel életkedvem ismét megtaláltam Haragról dalolj

Teljes bejegyzés »

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »