Záróest Szigligeten /Egyveleg

Záróest Szigligeten
/egyveleg/
 
Nyári délben izzik az ég,
falevél se libben,
kurta árnyékban lapul
a görbebot henyélve.
Mellette gazdája pihen,
s hogy legyen könnyű álma,
kalapját szemébe húzza,
s már-már szundikálna,
de mit ad az ég,
emberünk pechére,
déli álmát megzavarni
egy dongó dong fülébe.
Görbebotnak se kell ám sok,
lendül, és végtére,
visszarepül a jó dongó
családi fészkére.
 
Alkonyatkor enyhül a lég,
harmat hull a földre,
s mint szökőkút vízsugara,
enyhülést hoz a földi hőségre.
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

15 − = 5

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »

Vers-pad…

Vágyaimból és álmaimból egy puha, kényelmes padot csinálok, éjjel-nappal dolgozok egyre-újra, a munka gyönyörű… szívből jön, vigyázok! Érheti vágy és szépség, benne lesz öröm, álom,

Teljes bejegyzés »