Okító

Ejnye, ember, térj magadhoz,
ne kövezd a madarat!
Fáj neked, hogy magasan száll,
földiek közt nem marad?
Tanulj tőle emelkedni,
szárny nélkül is szárnyalhatsz,
hagyd a versenyt, földi átok,
kövesd rendelt utadat!
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 + 5 =

Beteljesedés

Beteljesedés   Bár csapdosok, mégis helyben állok, Összefüggéstelen forgó kergebirka, Szárnyra kapok, fel sohasem szállok, Szabadedzés vas szívemnek titka,   Hogy magasan szárnyaljak a légben

Teljes bejegyzés »

Én vagyok ki szólok

Edit Szabó : Én vagyok ki szólok Én vagyok,ki szólok hozzátok, kinek verseit olvassátok, és vállalom minden soromat, szavaim a szívemből szólnak ! Átadom nektek

Teljes bejegyzés »

Égig érő…

Egy óriás karácsonyfa állt a szoba sarkában. Lehet, hogy csak azért tűnt oly nagynak, mert én igen pici voltam. Egészen a plafonig ért. Az „égig”!

Teljes bejegyzés »

Színről színre

Színről színre   Körülbelül hét éve történt. Valami monoton háztartási munkát végeztem, ám a szokásostól eltérően teljesen üres volt az agyam. Nem szerveztem semmit, semmin

Teljes bejegyzés »

Állj fel

  Hol van az alázat s hol a szeretet mit az élettel kaptál? Fenn hordod orrod, jársz kelsz a világban, sajátod nem ismered már. Oly

Teljes bejegyzés »
Versek
Tóth Ágnes

Légy te is virág

    Magok vagyunk, fény felé nyújtjuk két kezünket Mint virágok tavasszal az éledő mezőn, réten – Sok színben pompázik az ember és az élet

Teljes bejegyzés »