Nem vagyok

Talán nem mindig értesz.

Talán túlontúl féltesz

a világtól!

Úgy hiszed, elragad, leránt,

vagy épp a magasba repít,

eléget, mint száraz gallyat a tűz,

elűz, mint vadat a lángoló erdő, a füst,

rángat, mint egy csiptető tartotta rongyot a szél,

eltaposva leszek, mint  a parázsló cigarettavég…

Talán túlontúl féltesz,

s félted magadat a léttől,

mi várna nélkülem,

ha nem fonnám köréd magam,

ha nem szeretnélek hangtalan,

vagy néha hangosan,

ha nem lennék körötted

unos-untalan…

Talán túlságosan féltesz!

Ne tedd!

Mert engem nem ragadhat el semmi!

Nem rángathat, nem taposhat agyon holmi

emberi világ!

Nem vagyok én rongy, mit cibálhat a szél,

sem parázsló cigarettavég,

nem vagyok gyúlékony,

s nem vagyok elűzhető,

engem nem fojtogat a levegő,

nekem az még tiszta!

Hisz’ a

világ

önnön tükörképem.

Nincs mitől félnem!

Nincs mitől félned…

 

 

 

Pelesz Alexandra
Author: Pelesz Alexandra

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Véletlen és tudatosság (2)

  „A nyár óriási talpa hihetetlen Gazol, virágok nyakszirtjére lép; Én csak magamhoz voltam kegyetlen. Én soha nem adtam fel a reményt.”   (Csukás István:

Teljes bejegyzés »

Humor a fűben

Egyszer, egy kis faluban élt egy idős bácsi, aki híres volt a furcsa, de vicces megjegyzéseiről. Mindenki tudta, hogy ha nevetésre vágyik, csak el kell

Teljes bejegyzés »

A vacsora

Egy kisvárosban élt egy ismerősöm, aki híres volt arról, hogy mindent túldramatizált. Egy nap a barátok összegyűltek a kávézóban, és elkezdtek mesélni egymásnak a legrosszabb

Teljes bejegyzés »

A nagyi és az okostelefon esete

A nagymamám a technológia világában abszolút kezdő, és egyszer eldöntötte, hogy okostelefont akar. Hatalmas örömmel vásároltunk neki egyet, és tanítgattuk, hogyan kell használni. Az elején

Teljes bejegyzés »

Párhuzamosok

Párhuzamosok A párhuzamosok a végtelenben találkoznak Az ellnefelek az Úr trónusa előtt békére találnak A bűnbánat, a bűnbocsátás nagy- nagy kegyelem remélem éltem végére én

Teljes bejegyzés »

Szeretném

Szeretném, ha itt lennél, szeretném, hogy velem legyél. Szeretném, ha fognám kezed, és semmit mondón fecsegnék neked. Csak dőlne belőlem a szó, ha most itt

Teljes bejegyzés »