Rózsa Iván: Az elbutítás titokzatos tárgya

Rózsa Iván: Az elbutítás titokzatos tárgya

Mi a három részre szakadás országa voltunk:
Mi a harmadjára zsugorodás népe vagyunk…
Mi a kitántorgás országa voltunk:
Mi a kivándorlás népe vagyunk…

Mátyás király idején több magyar élt, mint angol:
Isten erről vajon most mit gondol?!
Mi már félezer év óta csak túlélni kényszerülünk:
Fogyunk, vegetálunk, bár hivatalosan még létezünk…

Mi az elbukott forradalmak népe voltunk:
Mi az örök széthúzás népe vagyunk…
1848 ugyanazt jelenti, mint 1956:
Illúziókkal teli; fényes, ám rövid időszak…

Minket már annyiszor áltattak, átvertek:
Keresztfánkba már milliónyi szöget bevertek…
Mi a „népek Krisztusa” országa vagyunk:
Mások bűnéért szenvedünk; így zakatol agyunk…

A mi prófétáink külföldön keresnek menedéket:
Vagy korán halnak, el nem hagyván a szülőföldet…
Mi a meg nem értett zsenik országa vagyunk máig:
Kiket haláluk után pajzsra emelnek gyilkosaik…

Mi a sokszor átírt történelem országa vagyunk:
Uralkodó kurzustól függ még az is: honnan származunk?!
„Kik vagyunk, kik a rokonaink?” – kérdezzük hunok nyomdokán:
De egyre kevesebbet érdekel e kérdés puszta felvetése egyáltalán…

Mi egy becsületében sértett nép országa voltunk:
Mi manapság az identitás-válság népe vagyunk…
Nem tud már dönteni a magyar; választani jó és rossz között:
Elmosódnak a kontúrok, és mindezen valaki jót röhög…

Mi a lánglelkű idealisták országa voltunk:
Mi a pragmatikus kalandorok országa lettünk…
A változás szelét mindig megérző szélkakasok:
Nem egyebek, mint víz felszínén úszó parafa-darabok…

„Nem darabra kell mérni a magyart!” – hallatjuk néhányan szavunk:
„A minőség számít és nem a mennyiség!”
Mi az elvetélt lehetőségek országa vagyunk:
Pár százezer abortusz népirtás idején igazán semmiség…

Mi a sorozatos népirtások elszenvedő nemzete vagyunk:
Tatár, török, osztrák, német, orosz alatt fogyatkoztunk…
De most állítólag magunk intézzük a sorsunk-sorunk:
Fogyunk mi már magunktól is, ilyen a mai formánk-korunk…

Mi az önfeladás népe lettünk:
Tömegeket lehet venni potom áron…
Mi a megalkuvás népe lettünk:
Hiába öntene rézágyút ma Gábor Áron…

Mi, az elbutítás tárgyának népe; rosszabb ez, mint a rák:
Hülyítenek minket jobbról-balról hamis próféták…
Hazug információk özöne zúdul most ránk:
Így lassan már azt sem tudjuk; ki az apánk és anyánk…

Budakalász, 2019. április 19., Nagypéntek

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

40 + = 43

Versek
Halászné Magyar Márta

Föld napjára

Környezetszennyezés fest zord képet, szél szemetet szór szét minden térről, ahová előzőleg ember lépett, megfosztotta a sok szenny a fénytől.   Szeméthegyekről vetül az árnyék,

Teljes bejegyzés »

EGYEDÜL

Ez az írásom az első olyan, amit teljes egészében a képzeletem szült. Néhány személy jellemvonásában visszanyúltam a családom rég múltjába, ám a szereplőket a fantázia keltette életre. A megszokottnál kissé hosszabb lélegzetűre sikeredett a sztori, ezért előre köszönöm azoknak, akik végig olvassák! Minden nemű kritikát, legyen az pozitív vagy akár negatív szívesen fogadok, mert azokból tanul az ember!

Teljes bejegyzés »

A fehér fátyol

Végtelen varázsát Éltem csókján, én át. Őrizem szívemben, Perceink vörös palástját.   Feldereng a pillanat. -A félbemaradt élet-, Már a hideg Hold marad Napnak, magány

Teljes bejegyzés »

Élj !

Merj adni másoknak – s meglásd, kapni fogsz.  Merj bátran kiállni – s végül győzni fogsz.  Beszélj hangosan – míg meghallgatásra lelsz.  Végy erőt magadon

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Vajna-Kánagy Rozi

Flóra

A lélek mélyén nyílnak A legszebb virágok, A lélek virágai Rózsaszínű álmok. Már annyi éve annak, Hogy felnőtt vagyok, Mégis lelkem mélyén Egy kislány maradok.

Teljes bejegyzés »