Rózsa Iván: Az elbutítás titokzatos tárgya
Mi a három részre szakadás országa voltunk:
Mi a harmadjára zsugorodás népe vagyunk…
Mi a kitántorgás országa voltunk:
Mi a kivándorlás népe vagyunk…
Mátyás király idején több magyar élt, mint angol:
Isten erről vajon most mit gondol?!
Mi már félezer év óta csak túlélni kényszerülünk:
Fogyunk, vegetálunk, bár hivatalosan még létezünk…
Mi az elbukott forradalmak népe voltunk:
Mi az örök széthúzás népe vagyunk…
1848 ugyanazt jelenti, mint 1956:
Illúziókkal teli; fényes, ám rövid időszak…
Minket már annyiszor áltattak, átvertek:
Keresztfánkba már milliónyi szöget bevertek…
Mi a „népek Krisztusa” országa vagyunk:
Mások bűnéért szenvedünk; így zakatol agyunk…
A mi prófétáink külföldön keresnek menedéket:
Vagy korán halnak, el nem hagyván a szülőföldet…
Mi a meg nem értett zsenik országa vagyunk máig:
Kiket haláluk után pajzsra emelnek gyilkosaik…
Mi a sokszor átírt történelem országa vagyunk:
Uralkodó kurzustól függ még az is: honnan származunk?!
„Kik vagyunk, kik a rokonaink?” – kérdezzük hunok nyomdokán:
De egyre kevesebbet érdekel e kérdés puszta felvetése egyáltalán…
Mi egy becsületében sértett nép országa voltunk:
Mi manapság az identitás-válság népe vagyunk…
Nem tud már dönteni a magyar; választani jó és rossz között:
Elmosódnak a kontúrok, és mindezen valaki jót röhög…
Mi a lánglelkű idealisták országa voltunk:
Mi a pragmatikus kalandorok országa lettünk…
A változás szelét mindig megérző szélkakasok:
Nem egyebek, mint víz felszínén úszó parafa-darabok…
„Nem darabra kell mérni a magyart!” – hallatjuk néhányan szavunk:
„A minőség számít és nem a mennyiség!”
Mi az elvetélt lehetőségek országa vagyunk:
Pár százezer abortusz népirtás idején igazán semmiség…
Mi a sorozatos népirtások elszenvedő nemzete vagyunk:
Tatár, török, osztrák, német, orosz alatt fogyatkoztunk…
De most állítólag magunk intézzük a sorsunk-sorunk:
Fogyunk mi már magunktól is, ilyen a mai formánk-korunk…
Mi az önfeladás népe lettünk:
Tömegeket lehet venni potom áron…
Mi a megalkuvás népe lettünk:
Hiába öntene rézágyút ma Gábor Áron…
Mi, az elbutítás tárgyának népe; rosszabb ez, mint a rák:
Hülyítenek minket jobbról-balról hamis próféták…
Hazug információk özöne zúdul most ránk:
Így lassan már azt sem tudjuk; ki az apánk és anyánk…
Budakalász, 2019. április 19., Nagypéntek
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...