Saját életem az iszap és csak zúdul rá!

Saját életem az iszap és csak zúdul rá, mint egy görgeteg.
Jobb, ha figyelek, mert ha elbambulok, elfed a gaz förgeteg…

Hol van a szabadság?
Hol van szabadosság?
Hol a kereszténység?
Hol az egységesség?

Néha belenézek, de torz a tükröm vigyora,
Csak nézek ámulva-bámulva… ez meg kicsoda?

Az ég ma kissé fátyolos, olyan, mint egy szerelmes leányszem…
Behajlik a látóhatár végén, én mai napomat kezdem.
Ha megállna az idő, én elkapnám és csendben gondolkodnék…
Örök kérdés, ha vagyok, akkor gondolkodó miért is volnék?

Felnézek, látom, hogy a bércek erős napfényben dagonyáznak…
A tavalyi hómaradványok sunyin bujkálva, táncot járnak…
Ha tovább süt a nap, sáros hólében fáznak a domboldalak…

Én gyűlölőm a morzsákat, mert abban kevéske a kenyérke,
Pár kis morzsával, vajon, milyen messzire futhat a legényke?
Én vagyok a legényke és térdig sárban toporgok!
Fogaim alatt pár kis morzsával, bárgyún mosolygok…
Morzsákat a sárból szedtem, most aztán ropog a fogam alatt,
Éhezek, de sár nem ízlik, jó lenne damasztnál egy nagy falat…

Lassan már nevetséges… de el is neveznek, sárlegénykének,
Tudják, hogy velem ezt lehet… különben, hogyan élvezkednének?
Kérdezem én, ez az igazi élet és maga a boldogság?
Nekem nem! Köröttem meg csak azt látom, másoknak hóbortosság…

Néha háborgok, hogy úgy lefürdenék, de hol is, minek is…?
Mire körülnézek, már be is sároztak, ugranak, csakis.
Miért a sorsom, hogy mások a vályogot folyvást csak rám kenik?
Ráadásul keményen rám szárad, erre fogukat, úgy fenik…

Ősszel sokszor belebújok, kabátomra veszem a ködöt,
Ezzel az hiszem, hogy megtaláltam a Kánaánt…! Ördögöt…
Pocsolyákat kerülném, de csak sáros leszek, én, mint lökött.

Élvezhetném, ha nekem dalolnának a lélekharangok,
De csak a kongással… besároznak, ezek a mindennapok…
Az erőszak hangjai sárban jönnek… mindenütt hallhatók!

Magamban, méltó ellenfelet találtam, ez rémít egy kicsit,
Lehetek-e magyar, igazi magyar… de kérdés, mi itt limit?
Azt azért bizton tudom, nyakig sárban is… közelg a nagyvizit…

Vecsés, 2015. június 23. – Kustra Ferenc

Kustra Ferenc József
Author: Kustra Ferenc József

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője. ÍRÓI ADATLAPOM – KUSTRA FERENC JÓZSEF Írni 1997. -ben kezdtem egy élmény hatására. Szoktam írni: verses műveket, haikukat és a társait, különleges versformákat, aforizmát és novellákat. Végzek versforma-szerkesztői, fejlesztői munkásságot is. Eddig valamivel több, mint 3300 verses művem van, ebből még kb. 1200 verses mű, kéziratban. Novellákban is van még kb. 30 mű kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3600 db. -t eredeti Basó féle stílusban, és cca. 480 db. -t európai stílusban. Az egészből cca. 350 senrjú formában íródott! (A szakirodalomban többen is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek… de, végül is még összehasonlítani sem lehet a két nyelvet! Meg így legalább van konkrét szótagszámuk az íróknak, és ezzel el is lett kerülve az anarchia! Bár a szabad versírók, még a szótagszámot sem tisztelik!) Én személy szerint ragaszkodok a hagyományos formákhoz és elutasítok mindenféle „szabad-liberális” versformát, mert az nem vers, hanem csak egy tördelt novella, jobb esetben! Naponta írok. A rekordom, hogy egy nap 7 óra alatt 8 versformában 9 művet írtam. Írok; haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga-láncverset, és Tankát is (Ebből...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hajdu Viktória : Ködös múlt

 [A novella végét ezzel a mondattal zártam: “Megmentettem egy életet.” Ami kétértelmű. Úgy is lehet nézni, hogy emiatt a mű mondanivalója az, hogy a halált

Teljes bejegyzés »

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ Kezemhez érinti nedves orrát, Szuszogva alszik kocsim alatt, Néha úgy kezel, mint egy szolgát, – „Nekem jár a jutalom falat!” Hozzám bújik,

Teljes bejegyzés »

Egy asszony élete

Edit Szabó : Egy asszony élete Újabb csillag fényesedik, sötét égre megérkezik, felszikrázik fényes léte, kihunyt egy asszonynak élte. Édesanya és nagymama, csillogóan ragyog arca,

Teljes bejegyzés »

Féltékenység

Féltékenység A féltékenység Az emberi gyarlóság ősi fullánkja Benne lakozik mint a lelkek rontása A költő öriások többször megénekelték Így az ember tudatába mélyen belevésték

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. június 24.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a hírösszefoglalóban összegezzük az elmúlt egy hónap eseményeit, új megjelenéseit. Több könyvátadásról olvashatsz majd, két új pályázatunkról, s közlünk két új hanganyagot

Teljes bejegyzés »

ALKONY

ALKONY A jelen idő siratja a múltat, Viseltes batyujában kutat. Garasos emlékek csörögnek, Hűlt helye sikít a rögöknek. Arany csillogású remény, Szeretkezett árnyék, és a

Teljes bejegyzés »