lettem magányos bitang, kóbor lovag,
s nem találom az utat,
min járnom kellene.
Vétkezett ellenem a kor,
s törvényes útonállók
tudatlan garmada.
Itt vagyok egyedül,
s csak az útszéli tücsök hegedül
fülembe nyári estéken, Sármelléken,
s kegyetlen valóság rikolt az út menti fán,
felkötve rá tarisznyám s benne a fél életem.
Mit tehetek?
Ha névtelen őrzők tömege nem tanult
a múlt rossz szagú emlékéből,
s letűnt korok hibáit sírta vissza néhány ódivatú,
megfakult film kockáiról a technika.
Mondják: nincs itt hiba.
A típus azonos, csak a kocsi kasznija változott,
s a túlkoros, köhögő járgányt
cserélik le, néha egy falat veknire.
Ne gyűjts hát, csak addig, míg értékes,
s eladható a kollekció.
Emléket sosem; egyet mindig tarts meg:
sose add el, s ne cseréld el
a szerelmedet.
RMB – 2019. július 2.
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...