(A csönd)
Mondd, miért írok, ha tudom, száz tenger választ szét, s össze nem köt.
Mondd mit ér a kínzó idő, s miért oly jó a pillanat,
ha távolból nézed, s a gyötrelem fájdalmat s könnyet fakaszt.
a csönd torkot szorít, az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elviszi a tavalyi hó, hajad fehér lesz, mint a fehér holló,
s maradsz tenmagad.
Mondd, miért legyek, ha nincs oly erő, mi az értelmet tiszteli, s mond üres lózungot.
El nem tűnhet a tudás, el nem veszhet az érték, el nem veszhet az ember,
milliók között az egyetlen, ki csak egy csepp a tengerben.
a csönd torkot szorít, az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elviszi a tavalyi hó, hajad fehér lesz, mint a fehér holló,
s maradsz tenmagad.
Mondd, miért kell szenvedni olyan bűnért, melynél ott sem voltam?
Gondolatokból fálylat szőni nem én akartam,
csak ismeretlenek akarták olvasni mindazt, mit sokan eltakartak.
a csönd torkot szorít, az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elviszi a tavalyi hó, hajad fehér lesz, mint a fehér holló,
s maradsz tenmagad.Senki nem hív, senki nem vár, senki sem félt, senki sem mondja már:
„lehet, hogy évek telnek, de megjövök, csak Te várj rám!”
Kínzó napok, fájó órák, álmatlan éjek, hosszú ez a nyár….
pedig még nevetnél, ha volna kivel, de csak a csönd csúfolódik veled csalfán:
a csönd torkot szorít, az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elvitte a tavalyi hó, hajad fehér lett, mint a fehér holló,
s maradtál tenmagad!”RMB – 2019. május 30.
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...