Mondd, hová menjek (A csönd)

Mondd, hová menjek
(A csönd)
Mondd, hová menjek, ha érted mennék, mert nem jössz?
Mondd, miért írok, ha tudom, száz tenger választ szét, s össze nem köt.
Mondd mit ér a kínzó idő, s miért oly jó a pillanat,
ha  távolból nézed, s a gyötrelem fájdalmat s könnyet fakaszt.
A csönd nem ígér, a csönd nem remél, a csönd nyugalmat nem ád,
a csönd torkot szorít,   az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elviszi a tavalyi hó, hajad fehér lesz, mint a fehér holló,
s maradsz tenmagad.
Mondd, kiért tegyek, ha kezemből kivették a tollat, s nincs már előttem papiros?
Mondd, miért legyek, ha nincs oly erő, mi az értelmet tiszteli, s mond üres lózungot.
El nem tűnhet a tudás, el nem veszhet az érték, el nem veszhet az ember,
milliók között az egyetlen, ki csak egy csepp a tengerben.
A csönd nem ígér, a csönd nem remél, a csönd nyugalmat nem ád,
a csönd torkot szorít, az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elviszi a tavalyi hó, hajad fehér lesz, mint a fehér holló,
s maradsz tenmagad.
Mondd, hová legyek, ha azok, kik barátaim voltak, elbújtak?
Mondd, miért kell szenvedni olyan bűnért, melynél ott sem voltam?
Gondolatokból fálylat szőni nem én akartam,
csak ismeretlenek akarták olvasni mindazt, mit sokan eltakartak.
A csönd nem ígér, a csönd nem remél, a csönd nyugalmat nem ád,
a csönd torkot szorít, az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elviszi a tavalyi hó, hajad fehér lesz, mint a fehér holló,
s maradsz tenmagad.Senki nem hív, senki nem vár, senki sem félt, senki sem mondja már:
„lehet, hogy évek telnek, de megjövök, csak Te várj rám!”
Kínzó napok, fájó órák, álmatlan éjek, hosszú ez a nyár….
pedig még nevetnél, ha volna kivel, de csak a csönd csúfolódik veled csalfán:

„A csönd nem ígér, a csönd nem remél, a csönd nyugalmat nem ád,
a csönd torkot szorít, az idő szétfolyik, mint a bor a lyukas hordó alján,
dolgos kedved elvitte a tavalyi hó, hajad fehér lett, mint a fehér holló,
s maradtál tenmagad!”RMB – 2019. május 30.

RosaMaria B.
Author: RosaMaria B.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.”   Versei az életről, az emberi...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hajdu Viktória : Ködös múlt

 [A novella végét ezzel a mondattal zártam: “Megmentettem egy életet.” Ami kétértelmű. Úgy is lehet nézni, hogy emiatt a mű mondanivalója az, hogy a halált

Teljes bejegyzés »

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ Kezemhez érinti nedves orrát, Szuszogva alszik kocsim alatt, Néha úgy kezel, mint egy szolgát, – „Nekem jár a jutalom falat!” Hozzám bújik,

Teljes bejegyzés »

Egy asszony élete

Edit Szabó : Egy asszony élete Újabb csillag fényesedik, sötét égre megérkezik, felszikrázik fényes léte, kihunyt egy asszonynak élte. Édesanya és nagymama, csillogóan ragyog arca,

Teljes bejegyzés »

Féltékenység

Féltékenység A féltékenység Az emberi gyarlóság ősi fullánkja Benne lakozik mint a lelkek rontása A költő öriások többször megénekelték Így az ember tudatába mélyen belevésték

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. június 24.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a hírösszefoglalóban összegezzük az elmúlt egy hónap eseményeit, új megjelenéseit. Több könyvátadásról olvashatsz majd, két új pályázatunkról, s közlünk két új hanganyagot

Teljes bejegyzés »

ALKONY

ALKONY A jelen idő siratja a múltat, Viseltes batyujában kutat. Garasos emlékek csörögnek, Hűlt helye sikít a rögöknek. Arany csillogású remény, Szeretkezett árnyék, és a

Teljes bejegyzés »