Doberdó
Úton busszal Toszkána felé haladva
Az ablakon beszűrődő
Fénnyalábok elől menekülve
Be-be húnyt szemmel
Dúdoltam bensőmben
Puccini Toszkájának dallamait.
Útitársaim halk csevegése
Megidézte rég óta tervezett álmaim.
A határon túl már bámészkodtam
Közben a hosszú üléstő zsibbadtak lábaim
Olasz földre érve
Furcsa káprázat vett hatalmába
Dalolni kezdtek a fák,bokrok a mezők virágai
A szőlők, a narancsligetek, a
Mediterrán fák árnyai
Majd egyre beljebb haladva
A kedves dallamok elhalkultak
A hangok megváltozva eldurvultak
Sírt a Föld, sírtak a fák, bokrok a mezők virágai
Vezetőnk megszólalt:
Doberdó közelében járunk
Társaim közül
Többen csendben imátkoztak
Hány özvegy, hány árva kereste jövőjét
Fájdalmukat felfalta a növekvő éhség
Békés nemzeteket húzta karóba
A lövészárkok halált osztó sikolya
Egykor barátok voltak
Egymás kultúrájáért rajongtak.
Ki tette, s miért küldték Öket tűzvonalba
A halált osztó kiméletlen gyilkos katlanba
Pedig a két nép
Közös ellensége volt a Habsburgoknak
Kik Cavaradosszit
A magyar nép fiával együtt
Áldozták a halálnak
A Toszkán föld gyémánt csillaga
Firenze, Lucca, Pistoja
Látványa negyven fokban is ámulatba ejtett
Mely az Uffici képtár mesevilágába rejtezett
Majd jövetelünk célját a Puccini Fesztivált
Melyre a Toszka előadása tette fel a koronát
A hazatérő utat megváltoztatni nem lehetett
Ezért utunk ismét Doberdó mellett vezetett
A korán kelés, a fáradtság álomba szenderitett
Melyben a sírok megnyíltak
A hősi halottak a sírból kiszálltak
Fülsiketító hangon ordítottak
Miért-miért szülték Európában
A pőrére vetkőzött emberi létet, s a halált
A politikusok csak a hazaszeretetre hivatkoztak
Pedig a hatalomért, a pénzért, a hódításért
A világ újrafelosztásáért
A burkolt Isten tagadásért
Áldozták minkét oldalt életüket, vérüket
Ez volt a sátán intelligenciája
Mely a ma emberének is bálványa
Ebből születtek a későbbi háborúk
Az izmusok,az agresszorok, a diktátorok
Hogy távolodtunk a fájó emlékeinktől
Felébredve úgy éreztem a föld ismét dalolni kezdett
Dalooltak a fák, bokrok, a mezők virágai
A szőlők, a narancsligetek a mediterránia árnyai
Hazaérve békés nyugalom várt
S maradt ajándékul az emlékezés
Ezért tegyünk tanuságot a békéért, a szeretetért-
.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: