Juhász Anikó: Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest
Az állomásra mentem eléd.
Előbb az illatod emeltem le,
aztán téged is,
s hosszan néztem,
hogy kopog a cipőd mellettem.
Szatyrodban az anyai aggódás volt,
körbepakolva a szorongás érett
almáival, fejeden apróvá
zsugorodott a múlt idők
homályát idéző kalap,
kabátodon pedig helyet
kapott az ősz szúette
színe is. Nekem cipelted
az életet. Fogtad erősen
azt a szatyrot, hiába mondtam,
hogy most már gyalogolj át a
jelenkor könnyebbik felére,
s engedd, hogy a hálóból
kipotyogjanak a szorongás
kerek almái, te már megszoktad
az együttlétet velük.
S néztelek. Ahogy az emlékek
tükreiben kutat az ember,
s lát fél alakokat, kezet,
lábat, félúton elakadt mosolyt,
és lelkébe engedi újra a
harsány nevetést. S a tükrök
kvarchullámain kikelt
belőled az a lány, kikelt
belőled az a fehér ruhás
asszony, aki az életet
nekem cipelte akkor, mikor
nagy Budapest hídjain futott át,
meg a repedt emlékekbe
kapaszkodó, éhes
macskaköveken.
S te mentél… az égre
pillantva szatyrokat még nem
kerestél. Könnyű, igyekvő
lábbal futottál az élet elé.
A hídról a Dunára látva
látva neked víztáncot
jártak a halak, a szürke
kőfalakat boldog dallamesővel
futották be a reggelek, mert te
nekem cipelted az életet, nekem a
fehér ruha legtöbbet ígérő
terhét, és hajadból bontottad
ki, ha kellett, a pesti éjszakát.
Author: Juhász Anikó
Juhász Anikó Három meghatározó város van az életemben: Budapest, Kecskemét, Szeged. Mindegyikben otthon is vagyok, s megtapasztaltam az idegenség érzetét is. Vagy azért, mert túl korán el kellett jönnöm, vagy mert a város perifériájára szorultam, vagy mert felnőttként érkeztem oda, s hiányoztak a gyermekkor tartólécei. Feszültség, zárkózottság – ugyanakkor sokfelé, de főleg a költészet és a filozófia felé hajló kíváncsiság… Az első publikációk az egyetemi tanulmányokhoz kapcsolódnak (történelem-német nyelv és irodalom, majd filozófia szak). 1991-től megjelennek az első versek is (Újhold-Évkönyv, Magyar Napló, Holmi, Pompeji, Tiszatáj, Parnasszus, Látó, Vigilia, Napút, Új Forrás stb.). Szerzője vagyok továbbá számos könyvnek, tanulmánynak, folyóiratcikknek. Mindenekelőtt az élet- és egzisztenciafilozófiák tárgykörében jelentek meg publikációim magyar, német és spanyol nyelven – itthon és külföldön. Az első verseskötetem egy pályázati sikerhez kötődik (Napkút, Kortárs irodalmi alkotások, 2011). Címe: Üvegfalak, bádogtetők (2012, Napkút). Két fő ciklusra tagolódik (anyaciklus, apaciklus). Ugyanabban az évben más tematikával megjelent Kék repkények, bukott angyalok c. verseskötetem is, szintén a Napkút Kiadó gondozásában. Két évvel később, a könyvhét idején adták ki, Istenem, Duinóban a sirályok… c. verseskötetemet (2014, Napkút), és most (2016) van megjelenés alatt a Telefonom hangok háza c. gyermekverskötetem (Napkút). Több országos verspályázaton díjaztak (pl. Jókai Színház, Lovak, lovakról, lovakhoz c. pályázat;...