Életkép az esőben

(Bokorrímes)
Súlyos esőfelhők -lassan- nehezedtek az erdőre,
Úgy látszott elvannak, szinte lombozatra könyökölve.
Az esőcseppeket meg valami porlasztó szétverte…
*
(Tanka)
Szitáló eső
Kergeti falevelet.
Avart áztató!
Őszi eső csepereg,
Rőt levél földre pereg.
*
Szinte már tarkák
A lombok. Eső-köd hull.
Levélszőnyegek.
Avar ágy lesz belőle,
S bogarak eledele.
*
Homályos a tér,
Eső-köd, látást zavar.
Színes levelek.
Köd is leereszkedett.
Fán nincs levél, levedlett.
*
A messzi eső-ködben több tanyaépület is látszott
A tetők persze eltűnve, mit az eső-köd levágott…
*
Köd ül az erdőn,
Mezőn és a völgyekben.
Róka, eloson!
Erdőt mezőt köd lepte,
Róka oson, neszelve.
*
Zöld mosolyok már,
Színek bágyadtságában.
Erdőn… őszi szín!
Megfakultak a színek,
Immár derek is csípnek.
*
Eső szemerkél
A már kihalt rét felett.
Szürke az égbolt.
Monoton eső szitál,
Szél meg ódát muzsikál.
*
Sárgul a határ,
Megint hűl a levegő.
Hideg esővíz.
Jeges felhő, szepegő,
Hűvösebb a levegő.
*
(oximoron 10 szavasban)
A súlyos felhők épp-csak le nem estek,
Éterben kapaszkodva lebegtek!
*
Fonnyadt levélről
Csöpög a hideg eső.
Utolsó könnyek…
Ázott fonnyadt levelek,
Sirassák a fellegek.
*
Cudar az idő,
Csepegő eső csak hull.
Víz, mindent átjárt.
Meg nem áll, hull-szemerkél,
Madár étket keresgél.
*
Könnyező, szürke
Fellegek, tovaúsznak.
Hideg víztócsák.
Nem sírnak a fellegek,
Sárba hullnak levelek.
*
Szép, piros lett már
Az érett galagonya.
Valószínűtlen.
Beért a galagonya,
Madaraknak lakoma.
*
Öreges mező,
Fölterjedt domboldalra…
Szőlőültetvény.
Domboldalon szőlőskert,
Csak madárnak édenkert.
*
Ázott szőrrel rohant el erre egy őzcsapat,
Pedig nem dörgött! Vajon mért-hová rohantak?

Vecsés, 2018. szeptember 16. – Szabadka, 2018. október 14. – Kustra Ferenc – a verset, a 10 szavast és a haiku –kat én írtam. Alájuk a tanka verset, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A tanka vers címe: Esős őszi napok

Kustra Ferenc József
Author: Kustra Ferenc József

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője. ÍRÓI ADATLAPOM – KUSTRA FERENC JÓZSEF Írni 1997. -ben kezdtem egy élmény hatására. Szoktam írni: verses műveket, haikukat és a társait, különleges versformákat, aforizmát és novellákat. Végzek versforma-szerkesztői, fejlesztői munkásságot is. Eddig valamivel több, mint 3300 verses művem van, ebből még kb. 1200 verses mű, kéziratban. Novellákban is van még kb. 30 mű kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3600 db. -t eredeti Basó féle stílusban, és cca. 480 db. -t európai stílusban. Az egészből cca. 350 senrjú formában íródott! (A szakirodalomban többen is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek… de, végül is még összehasonlítani sem lehet a két nyelvet! Meg így legalább van konkrét szótagszámuk az íróknak, és ezzel el is lett kerülve az anarchia! Bár a szabad versírók, még a szótagszámot sem tisztelik!) Én személy szerint ragaszkodok a hagyományos formákhoz és elutasítok mindenféle „szabad-liberális” versformát, mert az nem vers, hanem csak egy tördelt novella, jobb esetben! Naponta írok. A rekordom, hogy egy nap 7 óra alatt 8 versformában 9 művet írtam. Írok; haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga-láncverset, és Tankát is (Ebből...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A legnagyobb a szeretet

A legnagyobb a szeretet. A legek világában élünk Versenyzünk és ha csúcsra érünk Diadalmasan széttekintünk Az egész világot a lábunk előtt véljük Pedig csupán egy

Teljes bejegyzés »

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk.   Erdő szín kavalkádban

Teljes bejegyzés »

ÉGI SZIVÁRVÁNY

Hol eső után felragyog a Nap, Az eltűnő felhő fátyla alatt, Mint egy királyi trón jelenik meg, A szivárvány gyémánt fényeiben.   Félkörívben ragyog az

Teljes bejegyzés »

Mesés hársfavirág

Edit Szabó : Mesés hársfavirág Nem tudom én,hogy hányan kellünk, a hatalmas törzsét átöleljük, régi családi ház udvarán terebélyesen magaslik hársfánk. Évtizedek sodrásában élt, több

Teljes bejegyzés »

Álmaimban látlak még

„Hogyha képzeletnek szárnyain” visszarepülhetnék a múltba, veled utaznék hazánk szép tájain, hidd el, boldogok lehetnék újra.   Mióta magam maradtam, múltunk kisért. Mondd: mit és

Teljes bejegyzés »

Tükrömbe néztem

Edit Szabó : Tükrömbe néztem Bele nézek a tükrömbe, néha olyan girbe-görbe, épp hogy odapillant szemem, képben vagyok,ott egy ember! Ember,kinek mély a lelke, ember,kinek

Teljes bejegyzés »