Szítsd a saját háborúd!
Aknádra lépve robbanjon
a béke!
Tankod legyen az öröm,
puskád mosolyod!
Ejts túszokat,
kikbe a jót beoltod!
Székedhez kötözve ordítson
a rabság, kínlódva haljon,
méreginjekciót csak a
gyűlölet kapjon!
Atombombád füstjében
gombaformát a szeretet öltsön!
Szórd szanaszét az empátiát,
mert odaát
csendben ringatózva az Isten
már könnyet ejt
látva káoszát…
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.
