Elegem van a körvonalakból!
Elég a sejtekbe zárt énből!
Elég volt a börtön!
Hadd legyek végre pára, ami elnehezíti a levegőt!
Hadd legyek zúzmarát őrző dermedt faág!
Hadd legyek az üvegen megfoganó jégvirág!
Hadd legyek én a korty víz, ami életben tart!
Legyek a szájak szegletében megbúvó mosoly!
Leheletnyi bűnös gondolat…
Legyek az izzón sercenő szikra!
Legyek az íz, amit kívánsz!
Hadd legyek én az éj leple!
Hadd legyek jégen rianás!
A zuhanás.
Legyek rózsa kelyhében megszülető illat!
Pillanatnyi érzés, mi tovaszáll.
Felszáradó könny!
Néha unott közöny.
Hadd legyek végre fény!
Legyek a Forrás!
Legyek minden, csak ne csont és hús már.
Legyek a végtelen csend…
Legyek mozdulatlanság!
Legyek a Lét. ..
Hadd legyek végre körvonal nélküli Én…
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm - amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik - megsokszorozódik.