Minden álmomat
karóba húzzák,
minden vágyat
elvisz a szél!
Hol van, hol van az
én menedékem?
Nincs már semmi
mi rólam beszél.
Minden viharban
kudarcom villan,
villám cikáz
az éj peremén.
Várj még, várj még
ne dönts a porba!
Minden perc egy
új születés!
Légy most köröttem
türelmes Isten!
Légy most bennem
a feltámadás!
Várlak, várlak
kegyelmes Isten!
Költözz vissza
a bordám alá!
Tárom, kitárom
törékeny szárnyam,
érzem újra a
végtelenét!
Tárom, kitárom
újra a lelkem.
Ne bánts! Most ne bánts!
Csak hagyj élni még!
Author: Pelesz Alexandra
Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.
